7. Esküvőre megyünk?

 Sziasztok!
Tudom most eléggé haragszotok rám. Bocsánat, hogy nem volt rész. Sok dolgom volt. De most már próbálok tényleg hozni többször is részt. Én nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom. De remélem, hogy annyira nem haragszotok, hogy ne olvasnátok el az új részt. Remélem tetszik nektek. Véleményeteket írjátok meg kommentbe vagy egyszerű módon az általatok választott értékelést pipáljátok ki.
Hatalmas naaaaaaaaaaaagy ölelés mindenkinek. :) <3 
                                                                                          xXx E mi

Ismertem. De nem akartam. Ő is olyan volt mint a többiek. A múltamból amit ki akartam törölni. De hiába próbáltam nem ment. Hisz egy régi múltbeli napon az éltem részei voltak. De múltat nem tudom meg változtatni és nem is nagyon akarom. Így jó. De a jövőt bárcsak megtudnám. Bárcsak ne kéne majd búcsúznom senkitől. Ne kéne többet szenvednem.

-Na és tudod mit szeretnél felvarratni magadra?- kérdezte Cortez. Aki épp kizökkentett a bámulásomból.
-Igen.- válaszoltam halkan.
-Akkor menjünk.-invitált be a szobába aminek az ajtajába álltunk. Megbeszéltük hova szeretném és, hogy mit. Ő elintézte a szükséges dolgokat. Én addig csak ültem és bámultam ki a fejemből. Egyszerűen elment a kedvem. Jött valaki új személy a múltamból és ami eddig felépülő boldogságomat lerombolta. Lemosta a mosolyt az arcomról. De próbáltam hamis mosollyal boldognak tűnni. Csak gondolkodtam és gondolkodtam és nem tűnt fel, hogy már végzet is Cortez.

-Kész! Szerintem baromi jó lett.....Nekem nagyon tetszik.- mondta.
-Oké.....oké. De én is szeretném látni.- mondtam hangosan.
-Igenis! Hozom a tükröt...- ment ki a szobából és nem telt bele 3 perc vissza tért kezében egy igen nagy tükörrel.
-Azta.......ez.....ez....csodálatos.- dadogtam.- Köszönöm!!!!- öleltem meg.
-Meg mutatod a többieknek?
-Igen!!!- mondtam. Majd megfordultam és kisétáltam Brad-hez és a húgomhoz.
-Na milyen lett?- kérdezte Ash.
-Nézd meg.- mondtam és megfordultam, hogy lássa.

-Azta.....Em....ez csodálatos.- mondta egyszerre Brad és Ash.
-Ez nem az én érdemem. Ha nem Cortezé.- mondtam és nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.


Ez volt múlthét szombaton. Egy hét telt el. Megpróbáltam újra és újra boldog lenni. De hiába. Mindenki látta rajtam, hogy csak erőltettem. Roy próbált felvidítani. De még neki se sikerült. Pedig valljuk be ő eléggé vicces egy ember. Ash többször is rám szólt h inkább ne erőltessem mert nagyon rosszul áll.
-Em......most eljött az idő amikor befejezed ezt a nem tudom mit. Amit már 2 hete művelsz.- kezdte el az én kedves húgom a mondani valóját.- Mindenki aggódik érted. Royt már többször látom nálunk mint amúgy. Cortez amióta tudja, hogy itthon vagy......ahjjj....- kezdte el hadarni. Belegondolva igaza volt. Mindenki aggódott miattam. Mindenki velem akar lenni.- De inkább rátérek a tárgyra. Mivel senkinek nincs olyan jó humor érzéke, hogy egy icipicit is mosolyt csaljon az arcodra. Ezért most megpróbálok én.- vetette fel az ötletét.
-Még is hogy??- kérdezek vissza kicsit furán.
- Valamelyik nap felhívott Summer, hogy..........nem e kísérnénk el őt egy esküvőbe. Persze én egyből mondtam, hogy nem mert nem ismerünk ott senkit. De aztán mondta, hogy nagyon sok ismerősünk ott lesz. Bele értve Roy-t is.És hát gondoltam akkor elmehetnénk erre az esküvőre és buliznánk egyet.Na??? Mi a véleményed?- bökte ki az ötletét. Amin én csak sokkolva álltam.
-Hááááát nem is tudom. Kinek az esküvője lesz?
-Azt nem tudom. De akkor benne vagy?
-Igen benne.
-Jó mert az esküvő 3 nap múlva lesz.
- Nem sieted el, hogy megkérdezd.
-Ááááá...kicsit se. Pont jó kor kérdeztem.- mondta tök komolyan. Majd belőle kitört a nevetés és én meg elmosolyodtam. Ami hatására  sikítva a nyakamba ugrott.
-Oké. Te győztél. De sssshh. a többiek ne tudják meg.- mondtam neki halkan.
-Oké kusolok ez ügyben. Ígérem.De ugye az esküvőre nem úgy foksz felöltözni mintha temetésre mennél?
-Hahaha...igen vicces lett valaki. Te meg nem úgy mint egy bohóc? Mert akkor nem ismerlek az alatt az idő alatt. Oké?
-Nem is szoktam úgy kinézni mint egy bohóc.
-Ebben teljesen biztos vagy? -kérdezem komoran.
-Igen.
-Oké. De ha a gyerekek oda mennek hozzád lufiállatért. Én előre szóltam.
Ne ilyezkes!
-Én??? Sohaaa... Majd a gyerekek elvégzik helyettem.

6.Régi barátok....

Sziasztok!
Kicsi késéssel de megérkezett a 6. rész is. Remélem elolvassátok és ha tetszett akkor pipáljatok vagy kommenteljetek..... <3 :D
Hatalmas ölelés!!!!                                     xXx E mi

Nehéz volt erről beszélnem. De megtettem. Minden részletet elmeséltem neki. Minden fájdalmamat és szenvedésemet. És jobb volt. Jobb volt elmondani és megszabadulni az emlékektől amik nyomták a szívem. De neki nem volt jobb. Nagyon sírt és sajnálta, hogy nem tudod róla. Olyanok voltunk mint két barátnő akik nem találkoztak volna 10 éven keresztül. Akik át beszélik azt a 10 évet. Hát a mi helyzetünk be csak én meséltem 3 évről. 3 iszonyatos évről és még hány ilyen év lesz. remélem már kevés. Elegem van a szenvedésből. De nem adom fel. Lehet, hogy újra egészséges leszek. Újra a régi Mily. Aki boldog és vidám.
A nagy mesélésem közben álmos lettem és már Ash is félig aludt(félálomba volt). Ezért halkan és óvatosan felálltam és elindultam a kijárat felé. Lassan becsuktam magam mögött az ajtót.
-Rák.......betegség....szomorúság......sírás....fájdalom. Ennyi az eddigi életem!-mondom normális hangerővel- Ennyi!!!- kiabálok fel.- Csak..ennyi.- kezdek el sírni és térdeim a napfolyamán másodjára találkoznak a földel.
-Kincsem!!!-kiállt fel a nagyi.- Mily!!- Próbál felállítani.- Emily kérlek kelj fel.
-Mama......én nem b....én nem bírom...nem bírom tovább!- sírok.
-De Édesem. Gyere menjünk a szobádba. Gyere kicsim nyugodj le. Nem lesz semmi baj. Túl leszel a rákon. Megfogsz gyógyulni.- mondta közben meg bemásztam az ágyamba.
-Mama. Mi lesz ha nem gyógyulok meg?- kérdezem zokogva.
-Emily! Ne gondolj ilyenekre.Túl leszünk a rákon.- nyugtatgat. Mi az, hogy TÚL LESZÜNK? Talán Én leszek túl.
-Jó éjt!- mondtam. Majd takaróztam és próbáltam aludni. Az nap este megálmodtam valamit. Amit másnap meg is akartam valósítani.


Vidáman keltem és rögtön  fel is öltöztem. Reggel 9 óra volt. Ezért megint én voltam aki utolsónak kelt fel. De ez most nagyon nem érdekelt.
Mai outfitem:

Ahogy leértem a konyhába mentem. De ott nem volt senki. Ki néztem a kertbe. De ott se. Majd jött a nappali. Beléptem a szobába és ott volt mindenki. Ash a nagyi, anya, apa (Dave), Roy, Summer.
-Kincsem.- állt fel azonnal anya.
-Szia anya!- köszöntöttem.
-Drágám.- puszilt homlokon apa.
-Apa!- ugrottam a nyakába.
-Mily azért hívtam ide édesanyádékat, hogy megbeszéljük ezt az egészet.- mondta a nagyi.
-Értem. De milyen egészet? Mit akartok megbeszélni?- kérdeztem hangosabban.
-A betegséget.- mondta anya.
-Azon nincs mit megbeszélni. Rákos vagyok. És? Vagy túl élem vagy nem. Ennyi. Ezen nincs mit megbeszélni.- mondtam még hangosabban. De nem kiabáltam.
-Ne mondj ilyeneket. Túl leszünk rajta. Túl leszünk a rákon. Nyugodj meg.- Kezdte anya. Felgyülemlett bennem minden. Ez azén betegségem NEM az a miénk!!
-Nem!!! Én leszek rajta túl! Én vagyok rákos.Nem ti! Én vagyok bezárva 1 kórházba. Nem ti! Én fogok meghalni ha kell. Nem ti! Nem ti éltétek meg ezt a 3 három évet pokol ként hanem Én!!!!! Nem ti vagytok parókában ha nem én!!! Az Isten szerelmére!!!! Ti örüljetek az életnek, hogy nem vagytok olyanok mint Én!!!! Hogy nem vagytok RÁKOSAK!!!!!!- üvöltöttem.- Örüljetek annak, hogy nem szenvedtek minden nap.- mondtam halkan.

Felszaladtam a szobámba. Elő vettem a táskámat és bele dobáltam a szükséges dolgokat. Majd felvettem a sarumat és elindultam az úti célom felé. De valaki követett.
-Legalább mond, hogy jössz utánam- mondtam a húgomnak.
-Oké. Bocsi. Hova tart az utunk.
-A tetováló szalonba. Miért?- kérdezem.
-Minek megyünk oda?
-Szerinted minek mennek az emberek tetováló szalonba?
-Tetoválásért.- mondja.
-Na akkor? Meg van mért megyünk?- kérdezem.
- Lesz tetoválásod?- kérdezi meglepetten.
-Igen. Sőt van is.- mondom mosolyogva.
-És ezt én mért nem tudom?- kérdezi.
-3 éven keresztül nem találkoztunk. Szerinted?
-Oké értem. És milyen lesz?- kérdezi kíváncsian.
-Majd meglátod. Meg mutassam azt ami van?- kérdezem halkan.
-Itt az utcán?- kérdezi furcsán.
-Akkor majd a szalonban?
-Oké.
-Azt hiszem már csak 1 utcányira van a szalon.- tudatom vele, hogy mindjárt ott vagyunk.
-Juj már alig várom, hogy milyen lesz.
-Sajnálom a kiabálást. Csak tudod már elegem van. Én...... én.....
-Mily semmi baj. Igazat mondtál.- mosolyog rám.
-Néha úgy csináltok mintha öröké élnék. De úgy viselkedtek mintha holnap meghalnék....- mondom csendben. Már válaszra nyitotta száját de nem értetem belőle semmit. Mert a szalon előtt legalább 100 lány sikítozott és kiabált, sírt.- Itt meg mi van??- kiabálok Ash-nek.
-Fogalmam sincs- ordítja vissza.
-Próbáljunk bemenni. Na jó ez nehéz mentet lesz.- szintén csak ordítva mondom. Eléggé erősek voltak a lányok. Karmoltak,haraptak. Sőt még egyszer arcon is vágtak. De végül bejutottunk. Egy óriási biztonsági őr is segített mert mondtam neki, hogy mi tetoválás miatt vagyunk itt. De végül itt vagyok.
- Helló Cortez- hez jöttem.- mondtam a pasinak aki a pultnál pakolászott valamit.
- Egy pillanat csak még csinálja a vendége tetkóját.- mondta.- De esetleg tudhatom mért keresed őt?
-Egy régi barátja vagyok és megbeszéltük, hogy ma rám tetovál egy......- kezdtem.
-Várjál.....én emlékszek rád.- néz rám morcos arccal. Majd arca meglágyul és elkap és megpörget a levegőbe.- Emily Becker!! Hogy is felejthetem el azt a cuki mosolyodat.- én egyáltalán nem emlékszek rá :/. hopp.....
-Én nem.....
-Brad. Brad Arthur. Amikor utoljára láttál kicsit testesebb voltam- így már eszembe jutott. Hát igaza van régen kicsit duci volt. De most fogyott is meg ki is volt gyúrva.
-Brad!!!! Anyám az a sok hülyeség amit csináltunk. Emlékszel amik......- kezdtem de a hátunk mögötti ajtó kinyílt és megjelent az én kedves barátom. Cortez!!! Direkt nem néztem oda, hogy meglepetés legyen mert ő egyébként nem tudta, hogy jövök. Fogta az adást Brad ezért úgy tett mintha egy átlagos vendég lennék.
-És milyen tetoválást szeretne?- kérdezi  Brad. Kicsit elváltoztattam a hangom és úgy válaszoltam.
- Ezt az álomfogót.- mutattam a képet amit magammal hoztam.

-Értem.- majd kacsintott egyet jelzés képen, hogy már megfordulhatok. Én csak biccentettem egyet.
-Képzeld egy nagyon- nagyon régi barátom is tetováló és már szeretem volna még egy csodát a hátamra.- mondtam még hátal majd hirtelen megfordultam.- Lehetséges ez Cortez?- az az  arc leírhatatlan volt. Egyszerre volt boldog , meglepődött és mérges is.
-Mily?!- nézet rám érdekes fejel.
-Cortez!!!!!- rohantam oda hozzá és a nyakába csimpaszkodva öleltem. Majd megjelent egy árnyék. De mit sem törődve vele csüngtem tovább rajta. Ő közben beszélt a sráccal akinek a tetkót csinálta eddig.
-Brad-nél eltudod intézni a továbbiakat.- mondta a pénzre gondolva.
-Te tündérke, hogy hogy itt vagy??- kérdezi Cortez.
-Tetoválásért. Ugye Mily?-kiabálja Brad. Felnéztem Brad-re és csak röhögtem rajta. De meg akadtam a szemem egy szem páron. Ismerős volt. De nem tudtam ki az. Amíg meg nem szólalt mivel távozni készült.
- Na helló srácok. Még majd jövök.- mondta.  De az arcát nem láttam csak annyit, hogy karján már nem 1 tetkó van.

5.Azt hiszem igen....

Sziasztok!

Meghoztam a 5. részt. Ami elégé hosszúra sikeredet. remélem tetszeni fog. Ne fejtsetek pipálni vagy kommentett írni. Hatalmas ölelés. 

                                                                          xXx E mi

"A jövő olyan mint a köd."


Na jól van. Elszoktam az alkohol fogyasztástól. Hát ez ma reggel meg is látszott. Nem ittam annyit mint mások. De engem ez a kevés is kiütött. De most komolyan. Reggel 7 órakor (!!!!!) azon gondolkodtam, hogy egyáltalán én voltam házi buliba vagy nem. Hát ezen nem kellet annyit gondolkodnom. Csak megkellet kukkantanom a képgalériámat a telefonomon. Aztán jöttek a szokásos kérdőjelek egy másnaposnál. Arra emlékezek, hogy Summer mentem. Meg, hogy beszélgetem Roy- al a kertben. Aztán képszakadás. Utána csak az ugrik be, hogy telefonálok. Ja mire ezek úgy beugrottak vagy épp kérdőjelek maradtak már 11 óra volt. Annyira volt kedvem ki kelni az ágyból mint macskának megfürödni a vízbe. De nagy nehezen kimásztam az ágyból. Majd levánszorogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ahol már egy vendég várt.
-Oké. Nem kell semmit se mondanod. Pontosan leírja az arc kifejezésed mit gondolsz.- mondom Summer-nek.
-Hát körülbelül igen. Már vagy 2 órája várlak.- mondja mérgesen.
-Így jártál. Tudod jól, hogy bulik után nagyon sokat alszok. Lehet, hogy délután kelet volna lejönnöm.- mondom. -Ash hol van?
- A nappaliba a "barátaival". Annyi minden van amit mondanom kell. Tudod a tegnapit is meg amúgy is.- mondja boldogan.
-Igen. Amúgy is.- ismétlem halkabban. Majd valaki ráfeküdt a csengőre. Vártam egy kicsit. hogy valaki kinyissa. De kénytelen voltam én nyitni ajtót mert senki nem mozdult.
-Jó reggelt a pulcsi lopónak.- mondja Roy majd egy puszit nyom az arcomra.
-Jó reggelt neked is. Hogy hogy jöttél? Nem takarítanod kéne?-kérdeztem.
-Az még rá ér.- mosolyog.- Előbb átjöttem beszélgetni tudod 4 hónapja nem beszélgetünk. Tegnap meg nem voltam olyan állapotban, hogy normálisan beszéltünk volna.
-Te hülye vagy.- mondom majd megindulok a konyha felé. Ő pedig követ.- Egész hazáig beszélgetünk azt hiszem vagy is nem tudom biztosra. De az biztos, hogy felhívtál telefonon.- mondom.
-Oké. Látom, hogy tegnap ittál.- mondja majd beérünk a konyhába.
-Ezt mért mondod?- kérdezem értetlenül. Tudom, hogy nem tiszta előttem a tegnap este.De ennyire? 
-Mert 1, velem voltál egész este így tudhatnád, hogy én csak colát ittam és alkohol mentes sört. 2, én állítótálak le, hogy ne igyál többet.-mondta. Engem meg sokkolt.  állított meg, hogy ne igyak többet?Hát oké. De pulcsiját akkor se kapja vissza.
-Aha. Akkor nem csak nekem van mesélni valóm?- Szól bele Summer.
-Héj.....ez majd 4 szemközt.- mondom Summer-nek.- És miből gondolod, hogy vissza adom a pulcsit?- nézek rá komoran. Ő csak egy kaján mosolyt húz az arcára. Akkor már elkezdtem hátrálni. Majd megszólalt.
-Vagy vissza adod vagy.....- kezdi.
-Vagy???- kérdezek vissza. De csak mosolyog.
-Vagy fuss.- mondja nevetve. Majd futásnak eredek.
Először felfutottam az emeletre be Ash szobájába. De nem jött be. Onnan át a fürdőbe. Majd a saját szobám. Aztán le a konyhába. Közbe meg üvöltöztem. De Roy csak röhögött rajtam.
- Summer segíts.- bújtam a barátnőm mögé.
-A-a. Ad neki vissza a pulcsit aztán kész.- mondja és elő veszi a telefonját és ki sétál a kertbe. Otthon érzi magát.
-Áruló.- kiabálok utána. Majd megérkezik Roy. Irány a nappali. Ahogy bírtam futottam. Berontottam a nappaliba és minden szem rám szegeződött. Hát mondjuk egy szál bugyiba és egy hatalmas pulcsiba voltam úgy hogy meg értem őket.- Ash segíts!!- futok oda az értetlenül bámuló testvéremhez.
-Még is miben?- kérdezi. De nem volt időm válaszolni mert valaki elkapott hátúról. Valaki. Az a valaki Roy.
-Nem mááááár! Roy!!! Tegyél le.- kiabáltam. Azért mert közben a vállára kapott és elindult velem ki a kertbe. Egyenesen a medence felé cipelt.- Ohhh.... basszus. Roy lécci rakj le. Roy könyörgöm tegyél le.
- Már késő.- mondja és velem együtt bele ugrott a medencébe.
  Nem volt valami kellemes érzés.Kicsit hideg volt a víz. Hisz tegnap este töltötte fel újra a nagyi.De se baj.- Te tök fej. Ez nagyon hideg. Hülye vagy?
-Jól van bocsi. Öhmm..... Mily a paró.....- kezdi de azonnal a fejemhez kapok. 
-A francba.- gyorsan vissza raktam a parókát és kimásztam a medencéből.
- Mily?- szólalt meg az ajtóba Ash.- Ez.......te??- makogott.
-Ash én el akartam mondani.- mentem közelebb hozzá. De ő hátrált. 
-Mit akartál elmondani? Mit? Mióta hazudsz nekem? Miért nem mondtad el?- kiabált sírva. Majd berohant a házba. Lerogytam földre és sírtam. 

Roy és Summer azonnal oda jöttek és próbáltak segíteni. De elküldtem őket. Nem tudom meddig lehettem kint. Lehet csak pár percet lehet órákat. De úgy tűnt mintha éveket. Lassan felkeltem és elindultam a ház felé. A nappaliba Roy, Summer és a nagyi beszélgetek. Nem akartam be menni. Ezért csak megálltam az ajtó előtt és hallgatóztam.
-Szegénykék. Nem tudom, hogy fogják túl tenni magukat most ezen.- mondta a nagyi.
-Mi majd beszélünk Mily-vel.- mondta Summer.
-Egyébként ezt most nem rossz indulatból. De mi minek szólunk bele? De most komolyan. Szerintem ha akarják ők megbeszélik.- szólalt meg  Roy.
-Egy részben igazad van fiam. De ez nem ilyen egyszerű. Én nem szólok bele. Felhívtam Abigail-t. Ők majd beszélnek velük.- világosította fel őket a mama.
Nem vártam meg a beszélgetés végét ha nem fel mentem a szobámba az első az volt, hogy megnéztem az időt. Délután 5 óra volt.t Hát hamar eltel a nap. De még van hátra van egy igen fontos beszélgetés. Megértem Ash-t. Én is így reagáltam volna ha ő nem mondta volna el, hogy beteg. Mély levegőt vettem és elindultam a húgom szobája felé. Lassan lenyomtam a kilincset. Az ágyán feküdt és sírt.
-Ash.......beszélhetnénk.-mondtam félénken és halkan.
-Nem. Nincs veled mit megbeszélnem. Hazudtál nekem.- csattant fel.
-Sajnálom. Ashley én nem akartam, hogy aggódj. Nem akartam, hogy át él azt amit én. Nem akartam, hogy el cseszd az életed azzal, hogy a nővéredet sajnáltatod.- kiabáltam.
-Mióta?- kérdezte meg.
-Amióta elköltöztünk. Vagy is amiatt költöztünk el.-mondtam csendesen.- Nagyon sajnálom.
-Akkor te......öhm rá....rák....rákos vagy?
-Azt hiszem igen.- sírtam el magam és ő is.

4. Most már most van.

Sziasztok!
Itt a 4. rész. Szerintem igen érdekes lett. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást és sok puszit!!!!!! Ne felejtsetek kommentelni és pipálni :)
                                                   xXx E mi

"-Nem. Nem láttam az óta. Londonban lakik. De hétvégenként haza látogat.- mondta. Mintha a gondolataimba olvasott volna.- Tudom, hogy nehezen  dolgoztad fel. De ő más lett.
-Ezt, hogy érted?



- Ő már nem az a fiú mint régen. Ő nem úgy dolgozta fel a helyzetet mint TE.- bökőt meg.-  Nem úgy vezette és vezeti le a bántatott vagy épp mást mint az emberek 90%. Harry az erőszakhoz fordult.
-Ő nem......ő biztos nem.-próbáltam neki és nekem is bemagyarázni. De nem ment.
-Hétvégenként bokszmeccsei vannak. 
-Inkább ne beszéljünk róla.- rázom meg a fejem.
-Oké. Akkor beszéljünk a.........
-Hogy állsz a bulikkal? Csajok?- kérdezem.
-A bulikból nincs hiányom. A csajok pedig. Nem is tudom még várok a megfelelőre.- mondja komolyan.- És te?- kérdezi vissza.
-Ez most komoly? Kb. 1 év után ez az első bulim. Hát a másikkal meg az a baj, hogy én inkább a fiúkra bukok.- nevetem el magam.
-Jól hát akkor még se vagy leszbikus. Pedig már azt hittem. Mert ma este nem mondtál semmit a fiúkról. Régen mindig kibeszélted őket velem.- mondja szomorúan.
-Az régen volt. Most már most van. Meg amúgy is nem szeretnélek kibeszélni téged.-puszilom arcon.
-Ohhh... szóval ez a helyzet.- öleli át a vállamat.
-Ez. De ha szeretnéd beszélhetünk rólad.- ajánlom fel.
-Kösz inkább ne. Félek, hogy mit rejt az elméd.- mondja viccelődve.
-Héj.....Nem is olyanokat akartam mondani.- háborodok fel.
-Jól van ne kezdj el durcizni. Megjöttünk.- fordít meg.
-Oké és kösziiii. Jövök neked egyel.
-Dehogy is hülye vagy.
-Jó de nálam marad a pulcsid.- nyújtom ki rá a nyelven.
-Na ne már az a kedvenc pulcsim.
-Hát akkor így jártál. Azt ugye tudod, hogy ezt viszont nem fogod látni?

-Valahogy sejtettem.
-Akkor nem volt meglepetés.- simítom meg a kéz fejét.
-Nem. Ez olyan Mily-s volt.- néz a szemembe.
-Nem ez olyan régi Em-es volt.- nézek rá csalódottan.
-Miért akarsz más lenni mint ami vagy? Miért nem vagy az aki voltál és aki vagy?- ezeket a kérdéseket még magamnak se raktam fel. MIÉRT? Miért akar mindenki mindent tudni? MÁR KEZD ELEGEM LENNI.- Miért nem kevered össze a kettőt a régi éned az újjal? Miért nem keresed a kihívásokat mint régen? Miért nem bulizol? Miért nem élsz?- kérdezi meg a számára egyszerű kérdéseket. 
-A válasz egyszerű. De még nem mondtam el senkinek.- mondom suttogva.
-Akkor itt az alkalom. -rántja meg a vállát.
-Halál.- suttogom a fülébe. Majd megfordulok és besétáltam a házba. 
Levettem a cipőm és lassan és csendben (ami nem sikerült) megpróbáltam feljutni az emeltre. A szobámba beérve levetem a szoknyámat. Majd felvettem Roy pulcsiját és bedőltem az ágyra. De előtte a telefonomat az éjjeli szekrényre raktam. Majd nem aludtam amikor csipogott a telefonom.

"Bocsi, hogy ott hagytalak. Nagyon sajnálom. Holnap beszélnünk kell. Vigyázz magadra! Pusziii!
                                                                                  xXx Su"

Jött az üzenet az én kedves barátnőmtől. Ilyenkor annyira imádom. Már pont fél álomba voltam!!!!

"Ajánlom is vagy nem tudom mit csinálok veled. Jó éjszakát! Holnap várlak!
                               xXx Mily"


Elküldtem Summer-nek az SMS- t és már feküdtem vissza amikor elkezdet szólni a csengőhangom. Gyorsan felkaptam a telefonomat és kimentem a teraszra. Gyorsan rámentem a zölden világító érintő képernyőre. Meg se nézve ki hív felvettem. Már azt hittem Summer az és kezdtem volna vele kiabálni amikor beleszólt egy ismerős hang.

-Mért pont a halál?- csak ennyit kérdezet. Fel nevetem majd megszólaltam.
-Mert tudom, hogy közel van.- mondtam kevésbé nevetve. Mondhatjuk azt is, hogy már majd nem sírtam.

-Dehogy van közel. Éld az életed. Mert most ne törődj a múltaddal se a jövővel. Hisz most már most van.- mondja már ő is kevésbé humorosan.
-A most-ból egyszer múlt lesz és emlék.- kezdek el sírni.
-De lehet, hogy jó emlék.- próbál felvidítani.
-Tudod ezt szeretem benned.
-Mit?
-Hogy bármi bajom van te mindig annak a pozitív oldalát próbálod megmutatni nekem.- mondom el azt amit őszintén gondolok.
-Menjél feküdj le aludni. Jó éjt.- köszön el.
-Jó éjt Roy.- mondom. Majd bontottam a vonalat.
Vissza sétáltam az ágyamhoz és beledőltem. Majd elveztem a puha párnák közt és csak egy mondatott mormoltam.
"A jövő olyan mint a köd."

3.Fejezet

Sziasztok!!
Meghoztam a 3. fejezettet is. Remélem tetszik nektek. Nagyon- nagyon meg köszönném ha írnátok pár kommentett vagy csak pipáljatok.
Nagy ölelés nektek.
Jó olvasást!                              xXx E mi

Miután megfürödtem magamra tekertem a törölközőmet. Még a fürdőszobába visszavettem a parókámat a fejemre. Majd visszasétáltam a szobámba. Summer az ágyamon telefonozott. Én egyenesen a bőröndömhöz mentem. Summer véleményét nem kértem ki a ruhaválasztáshoz. És hát ezt a szettet választottam:

- Nem. Ezt most felejtsd el.- jelenti ki Summer.

- De miért?- kérdezem.

- Mert egy házi buliba mész. Nem temetésre.- jelenti, ki majd feláll az ágyról.- Na, majd én keresek neked ruhát.- lök arrébb és veszi át az én egy kori helyem.

- Hát atoll félek én is.- mondom halkan.

- Hogy mondtad?- kérdi.

- Megyek addig ki sminkelem magam.- mondom, majd ki slisszolok a fürdőszobába. Hát nagyjából egy elviselhető sminket sikerült össze hoznom. Nem annyira erős. Csak egy kicsit sok lett az ezüstszín.

- Meg van a tökéletes ruha.- szólal meg Summer mikor vissza értem a szobába.- Tessék.- nyomta a kezembe a ruhát.

Summer ruhája:

-De….- kezdtem.

-Nincs de. Van benne fekete. Sőt egyedül a ruha rózsaszín minden más fekete.- jelentette ki.

-Jó legyen. De ezt még megkeserülőd.- nézek rá csúnyán.

-Aha persze. Ezt most el is higgyem?- kezd el nevetni.

-Ezt  veheted fenyegetésnek is.- mondom neki nevetve.

-Öhm…. nem ……nem veszel fel egy másik…..öhm….tudod.- mutat a parókámra.

-Nem.- mondom halkan.

-Értem. Na menyünk. Azt ugye tudod, hogy gyalogolunk egy keveset?- kérdezi.

-Most már igen. De akkor induljunk.- mondom.

 Aztán elköszöntünk Ash-től és a nagyitól is. Az út nagy része csendben telt. De nem az a kínos csend. Ez kellemes volt és nem kínos.  Majd megérkeztünk. Summer oda ment az ismerőseihez én addig bementem a konyhába valami italél.De valaki nem engedte, hogy igyak. A nyakamba ugrott és csak szorított mi közben a nevemet ordította.
-Milyyyyy!!!!!!!!!!!!!!!
-Jól van. Nyugi.- hámozom le magamról.
-Joan szállj már le a csajomról.- jön oda Roy. Igen hát amikor már nem voltunk Harry-vel össze nőve akkor Roy volt az a személy aki a biztonságot nyújtotta nekem.- Szia.- jött oda.
-Szia Roy.- köszöntem neki. Majd megfogta a kezem és ki invitált a kertbe.
-Hogy vagy?- kérdezte halkan.
-Már jobban.-mondom. Igen ő tud a betegségemről. A barátaim közül ő és Summer tudják ketten.
-Meddig maradsz?
-Egész nyáron itt leszek.
-Aztán??
-Aztán megyek vissza a k......- de nem tudtam befejezni mert szemem megtelt könnyel.
-Sshhh....nem lesz semmi baj.- ölel át.- Hiányoztál. Bocsi, hogy nem tudtalak meg látogatni.
-Te is nekem. Semmi baj.- mondom.
-Gyere menjünk be.-mondja.- Mit tetszik inni a kedves hölgynek?- kérdezi.
-Nagyon kedves az úri ember. De csak gyümölcs levet kérek.- nevetem el magam.
-Akkor hozom is.- mondja majd eltűnik.Majd megláttam Summer-t és integettem neki. Ő pedig rohant hozzám.
-Na mizu??- kérdezem.
-Semmi. Képzeld lehet én hamarabb lelépek.- mondja mosolyogva.
-Hogy hogy?- kérdezem meglepődve.
-Nézd ott. A barna hajú srác. Ő Max.- mutat fiú felé.
-Értem. Sok szerencsét.- mondom majd nyomok egy puszit az arcára.Aztán ott hagytam mert megjelent Roy az italommal.
-Ez megfelel.- nyújtja át a poharat.
-Ühüm és köszönöm.
-Ohh.....semmiség. Bármit az egyetlen csajomnak.- ez a becenév onnan ragadt rám, hogy én és Roy együtt voltunk. Csak már komoly lett a betegségem és szakítottam vele. ÉN.
-Van most valakid?- na jó ez nem akartam megkérdezni. De csak úgy kicsusszant a számon.
-Tudod még várok az igazira. És hát nem akartam meg bánta az én egyetlenemet.- ölelt át.
-Öhm....Roy....izé.....mi...izé...táncolunk?
-Ez most komoly?? Tudod, hogy nem tudok táncolni.
-Tudom nyugi. Megyek hozok valami piát.- mutatok a poharamra.
-Mily de nek...-kezdi.
-Roy. Semmi bajom nem lesz. Annyi méreg van a szervezetemben. Egy kis alkohol már nem árt meg.- vonom meg a vállam.
Hát igen és ezt mondtam az 5 pohár után is.Majd a táncoló emberek közé vettetem magam.Láttam, hogy Roy figyel engem oldalról. Ezért oda mentem hozzá és invitáltam táncolni. végül be adta a derekát. Teste az enyémhez simult. Egyszere mozogtunk a zene ritmusára. Majd szembe fordultam vele. Csak néztük egymás szemét. Kezemet a nyaka köré fontam. Majd ajkaink találkoztak.Csókban forrtunk össze. Aztán a nyakába borultam és csak erősen szorítottam magamhoz. Éreztem valamit iránta. Éreztem de nem olyan erősen mint régen Harry iránt.
-Hiányoztál. Nagyon.- suttogta a fülembe.
-Nekem is te.- nyomtam egy puszit az arcára.- Lassan mennem kéne. Ne tudsz adni egy pulcsit?
-De hozok le neked.- ezzel ott hagyott. Amíg ő fent volt én ellenőriztem,hogy haza ment e  Summer. De úgy láttam már el hagyta a házat.- Na itt vagyok. Tessék. Remélem ez jó lesz.
-Köszönöm. Tökéletes. Akkor én most lépek.- mondtam és megindultam az ajtó felé. De elkapta csuklómat és vissza rántott magához.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?- már ép válaszolni akartam amikor megszólalt.- Nem mondj semmit. Ez költői kérdés volt.- mondja komoly arccal.
-Na amíg én Manchester-ben voltam te meg iskolába?- nevetem el magam.
-Haha....nagyon vicces. Na gyere menjünk.-húzz maga után.
-Várj már. Nem te vagy a házi gazda?
-Szerintem meg lesznek nélkülem is.- vonja meg a vállát.
A haza vezető utat végig nevettük. De komolyan az utca csak a mi hangos nevetésünktől zenget. De én hirtelen abba hagytam és csak komoly fejjel bámultam a járdát. Azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele? Hol van most? Látta az óta Roy? Egyáltalán itt lakik? Még emlékszik rám? Ő tudja, hogy én..... beteg vagyok?
-Nem. Nem láttam az óta. Londonban lakik. De hétvégenként haza látogat.- mondta. Mintha a gondolataimba olvasott volna.- Tudom, hogy nehezen  dolgoztad fel. De ő más lett.
-Ezt, hogy érted?
- Ő már nem az a fiú mint régen. Ő...................

2.Fejezet

Sziasztok!

Új rész. Nem lett valami esemény dús. De a következő rész elég fordulatos lesz. Ha tetszik pipálj vagy írj kommentet. :) <3

Jó olvasást!

Ölelek titeket.: xXx Emi

„- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.”

- Valami rosszat mondtam? Végre láttalak mosolyogni. Erre meg hirtelen ilyen komor lettél.- mondja Ash.

- Nem, nem mondtál semmi rosszat. Csak….öhm….csak..- valamit gyorsan kikel találnom.- csak  olyan rég láttalak téged a mamát ás Summer-t és ott vannak a többiek is.- füllentettem.

- Jaj ezért ne szomorkodj. Na de most komoly. Mikor csináltattad meg a hajad? Tök jó.- váltott témát. Most mit mondjak neki? Nem mondd haton neki azt: ”Figyi rákos vagyok. Nincs hajam. Ez paróka”. Már megint egy kicsit hazudnom neki. De várjunk csak. Eddig is hazudtam neki. Hisz ő azt tudja, hogy iskolába járok, barátaim vannak, bulizok. Ja, azt nem tudja, hogy egy kórházba punyadok.

- Öhm….azt hiszem már 3-2 hete voltam. De nem tudom pontosan.

- Oké. Egyszer engem is elviszel a fodrászhoz, akihez jársz. Mert a hajad csúcs szuper.-mondja.

- Szerintem te oda inkább ne menj.- mondom nagyon halkan, hogy ő ne hallja.

- Na de menjünk be!- kiállt fel hirtelen. Közben bemegyünk a nappaliba.

- Jó csak ne üvölts a fülembe.-szólok rá.

- Mama!! Hoztam egy vendéget!!!- üvölti el magát. De szó szerint. Teli torokból!!!

- Ohhhh…..Jézusom. Jövök!!!- jön a válasz az emeltről. Szintén üvöltve.

- Anyám…..Itt mindenki üvölt??- kérdezem.

- Jól van, na. A mama nem hal…..- kezdi Ash de hirtelen abba hagyja, mert bejön a szobába az említett személy.

- Te megint rólam beszélsz.- csapot játékosan Ash vállára mama.

- Én??Engem te ugy ismersz???-játsza az ártatlant Ash.

- Igen te. Na de most veled szeretnék foglalkozni. – jelenti ki az én drága nagymamám.

- Jól van. Ezt most megjegyeztem.- durcázik. Majd felmegy az emeletre.

- Szia, mama.- köszönök halkan.

- Helló drágám. Hogy vagy kincsem?- kezd el faggatni. Nem válaszolok, csak megrázom a fejem.- Mit mondtak az orvosok?

- Szeptembertől sugárkezelést kapok.- mondom suttogva.

- Értem. Mekkora?- kérdezi.

- Fele akkora, mint volt.

- Az már jó. Elmondtad neki?

- Nem. És nem is akarom.- jelentem ki szigorúan.

- Értem. Na menjél pakolj ki.- kezd lökdösni a lépcső felé.

- Megyek.- mondom. Majd meg indulok a lépcső felé.

 Elég rég voltam itt. Jobbra a második ajtó előtt megálltam. Sóhajtottam egyet. Tudtam mi fog bent várni.  Rengetek, emlék köt ehhez a szobához. Lassan benyitottam. Egyből megcsapott a régi epres parfümöm illata. A szoba ugyan úgy nézet ki, mint utoljára. A falak színe citromsárgák voltak. A velem szembe lévő fal teljes üveg volt. A szobához volt egy hatalmas nagy terasz. Az ágyam az ablak mellett volt. Vele szembe egy nagy szekrény sor és azon a tv. Az ágy mellet CD tartó volt. Az ajtó mögötti üresen hagyott részen pedig………. pedig képek voltak. Legszívesebben a dühtől letéptem volna azokat. (Itt minden csak a múltamra emlékeztet.) De nem tettem meg. E helyet inkább letettem a bőröndömet a szekrény elé és meg leültem az ágyamra. Elő halásztam a telefonomat a zsebemből majd írtam Summer-nek.

„Figyelj azért szólhattál volna, hogy ilyen meleg van itt!! J „

Nem telt el 3 perc már jött az üzenet.

„10 perc és ott vagyok!!!!!!”

Addig gyorsan lementem a konyhába és csináltam egy nagy kancsó limonádét. Majd visszamentem a szobám teraszára/ erkélyére. Majd valami furcsát vettem észre az udvarba.

- Ash!! Gyere ide!! MOST!!!- kiabálok (már én is kezdem).Hangos dübörgés és kicsapódik mellettem az ajtó.

- Itt vagyok.- mondja kifulladva.

- Az ott.- mutatok rá.- az mi?? És mi óta van ott?

- Az egy medence. Hát kb. 1 éve.- mondja félvállról.

- Értem. Summer még nem jött?- kérdezem.

- Nem. De majd mondom neki, hogy itt vagy.- mondja és hátat fordít nekem.

- Köszönöm.- kiabálok utána. De válasz nem jött rá. Helyet csak egy halk kacajt halottam. Majd valaki a nyakamba ugrott.

- Mily!!!!!- kiabálta (már ő is kezdi??).

- Susu!!!!- igen neki is van beceneve.

- Öhm…. nincs sok időnk úgy, hogy kezdj öltözni,fürödni stb.- kezd el intézkedni.

- Ácsi, ácsi. Hova is megyünk?- kérdezem.

- Bulizni. Nyugi csak Roy-nál lesz házi buli.

- Oh…. értem.- könnyebbülők meg.

- De menjél, mert még elkésünk. 1,5 órád van. Siess!!- mondja, majd belökdös az ajtón.

-Nem kell azért belökni az ajtón- szolok rá. Majd megindulok a fürdőszobába. 

1. Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszik akkor hagyatok magatok után nyomot. Jó olvasást!

Ölelek titeket!

   xXx E mi

Reggel furcsa volt nem a kórházba ébredni. Már megszoktam a dohos szobát és a gyógyszer szagot. De ma végre nem ott ébredtem.  Azért fura volt 1,5 évig egy kórházba lakni. Persze néha egy-két napra haza jöhetem. De azért ez sokkal másabb. A tudat, hogy jó pár hónapra megszabadultam a kórháztól.  Feldobta az egész napomat. Ma délután kb. 3-4 óra fele indulok Holmes Chapel-re. Nem hosszú az út, úgyhogy ki fogom bírni. Vagy is remélem.

Miután nagy nehezen ki keltem az ágyból lementem a konyhába. A nevelő apukám és anya már lent reggeliztek. Egyébként nem szoktam hangoztatni Dave- nek, hogy a nevelő apám simán csak apunak hívom.

 - Jó reggelt.- lépek be a konyhába.

- Szerbusz, kincsem!- ölel meg anya.

- Szia, Mily.- köszön apa. Hát igen a családba nem szeretnek Emily-nek hívni csak akkor, ha mérgesek. Úgyhogy Mily vagyok.

- Hogy aludtál szívem?- kérdezi anyu.

- Egész jól. Csak kicsit furcsa volt.- válaszolok.

- Mikor indulsz?- kérdezi apa.

- Hát 40 percenként megy vonat. Úgy hogy vagy 3 kor vagy 4 kor. Még nem döntöttem el.

- Jól van. Na, elég a csacsogásból. Gyerünk enni.- lökdös arrébb anya.

- Értetem.- kezdek el nevetni.

 Miután kész lettem az evéssel felmentem rendbe szedni magam. Először is feldobtam egy minden napi egyszerű sminket. Mivel a kemotól kihullott a szemöldököm is és a szempilláim is. Ezért felraktam műszempillát.  A szemöldököm meg, úgy ahogy visszanőtt. De azért rá segítettem egy kis szemöldök ceruzával. A smink után fogat mostam és kifésültem a hajam (parókát). Nem volt kedvem most babrálni vele ezért csak hagytam, hogy a vállamra omoljon.  Majd jöhetett a ruhaválasztás. Nagy szenvedés után megtaláltam a tökéletes szettet mára:

Hát igen az évek során egy icipicit megváltozott a stílusom. A betegségem előtt én voltam az energia bomba, aki mindig mosolygott és színesebbnél színesebb ruhákba járt. Most meg már az ritka pillanat, ha mosolygok. A ruhatáram meg csak sötét színekből áll. Jó vannak kivételek, mint például a bulizós vagy elegáns ruhák. De az igaz énem azokat nem szereti.

Lerohantam anyához a nappaliba, mert elfelejtettem, hogy hol a bőröndöm.

- Anya! Nem tudod, hogy hol a másik bőröndöm?

- Nézd meg az ágyad alatt.- válaszolja.

- Ott már néztem.

-  Öhm……akkor meg a szekrényed tetején.- jut az eszébe.

- Bingo.- kiálltok fel.- Köszi, anya.- futtok fel a lépcsőn a választ nem várva meg. Nagy nehezen levettem a bőröndöt a szekrény tetejéről. Majd nem leestem, de semmi bajom. Aztán kezdőtettet a pakolás. Először a tisztálkodási és sminkes dolgaimat pakoltam össze. Aztán pár cipőt és papucsot is beraktam. Utána jöttek a ruhák. Nem mondom azt, hogy könnyen ment. De legalább készletem vele. Még dobáltam bele pár kiegészítőt meg körömlakkokat. Aztán becipzáraztam. Még csak 13:32 volt ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan lemegyek és eszek valamit, mert nem ebédeltem.

- Anya!!! Mit főztél?- kiabáltam át a konyhából a nappaliba.

- Spagettit. Mi előtt meg kérdezed a hűtőbe van.- kiabál vissza.

- Köszi.- kiabálok ismét. Aztán elő bányásztam az ételt a hűtőből és kezdőt, hetet a lakoma. Miután végeztem az evéssel felmentem a bőröndömért, mert már 14:26 volt. Megkértem apát, hogy vigyen ki az állomásra és ő örömmel elvitt. Elbúcsúztam apától majd sietem a vonathoz. Már nem volt sok időm, mert elütöttem azt a búcsúzkodással. Megkerestem a vonatom vágányát majd mosolyogva észrevettem, hogy a vonat már ott van. Úgy hogy nem kellet rá várnom. Felszálltam és kerestem egy számomra szimpatikus helyet. Elfoglalva azt elővettem a telefonomat és küldtem egy SMS-t Ash-nek. Az út tovább részében zenét hallgattam vagy twittereztem. Majd begördült a vonat a holmes chapel-i állomásra. Direkt mondtam a húgomnak, hogy ne jöjjön ki elém, mert innen kb. 10 percre laknak. Bőröndömet magam után húzva indultam neki Holmes Chapel-nek. Még csak az utca elején tartottam de a hugom már hangosan kiabálva nevemet futott felém.

- Milyyyyyy!!!!!- ugrott a nyakamba.

- Ash!!- öleltem vissza.

- Úgy hiányoztál.

- Te is nekem. De ezt inkább otthon folytasuk.- mondom, majd indulok tovább. Már majd nem beértünk a házba amikor egy kocsi dudált.

- Sziasztok srácok!- integettet Ash.

- Ők kik voltak?- kérdezem értetlen fejjel.

- Csak a barátaim.- jelenti ki.

- Fiúkkal barátkozol?

- Igen. Tudod nem találtam meg az osztályban lévő lányokkal az összhangot.

- Aha. Így már mindent értek.

- Jézusom!! Még nyáron is feketét hordasz?-kérezi.

- Ne kezd. Ha jól tudom, akkor neked se pink ruháid vannak.- vágok vissza.

- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.

Prológus

Sziasztok!

Hát meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog nektek. Az előző blogom az szokásos sablon sztoris volt. De most nem szeretem volna olyat. Hát ezért a két blog között sok eltérés lesz. De azért remélem lesz ezért is érdeklődés. Jó olvasást!

U.i.: Lécci pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket kommentbe. Puszi.

                                                                               xXx E mi

Az én életem nem minden napi. El szeretném mesélni nektek milyen egy rákos lány élete. A nevem Emily Becker. 19 éves vagyok. Manchester-be lakom. Amikor 2 éves voltam édesapám meghalt. Nevelő apukám van. Így tehát van egy féltestvérem. Köztünk ugyebár 2 év korkülönbség van. Ezért nagyon jól megértettük egymást. Tényleg nagyon jó testvérek voltunk/vagyunk. De inkább hagyjuk ezt kezdjünk bele az életem főbb részébe.

Mi előtt Manchester-be költöztünk volna Holmes Chapel-ben laktunk. Még mikor anya terhes volt a húgommal akkor költöztünk oda. Tudom állandóan költözünk. Egyik nap a játszó téren összebarátkoztam egy kisfiúval. Úgy hívták Harry Styles. Onnantól fogva nagyon jó barátok voltunk. Együtt jártunk általánosba. Egymás mellet ültünk. Minden délután együtt tanultunk. már tiszta olyanok voltunk, mint a szerelmesek. És ezzel az volt a baj, hogy azok is voltunk. Majd jött a középiskola. De nem is a sulival volt a baj. Harry egyre gyakrabban beszélt velem. Már nem kereste a társaságom. Így én is kerestem másét. Elég rossz helyen kerestem. Az új „barátaim” elég rossz irányba húztak. Ekkor jött életem egy olyan része, hogy drogoztam, cigarettáztam és hát alkoholt ittam. Majd ekkor jött a felmentő sereg. Megismerkedtem egy lánnyal. Summer Cox. Miatta szakadtam ki a rossz társaságból. Leszoktam nagy nehezen a drogról és hát úgy nagyjából a cigiről is. Harry-vel még mindig nem beszéltem. Az iskolával elmentünk ilyen szűrésekre. És akkor BUMM. Valamit találtak a mellhártyámon. Azonnal felhívták a szüleim. Akkor este felhívott Harry. Megbeszéltük, hogy eljön velem a holnapi vizsgálatra. De ezzel az ígéretével csak összetört. Másfélórán keresztül vártunk rá. De ő cseszet, eljön. Az nap 16 évesen rákot diagnosztizáltak. A tumor a mellhártyámon volt. Ami nagyon nagy gond. A speciális neve a betegségemnek Rhabdomyosarcoma. 46 hétig kaptam kemot. A betegségembe szenvedő emberek 15% éli túl a betegséget. 15%. Vegyünk például 20 embert. 20-nak a 15%-a 3. HÁRMAN ÉLNÉK TÚL. Lehet én is benne leszek a 15%-ban. De LEHET, HOGY NEM. A húgomnak nem szóltunk a betegségemről. Ashley a mamánál maradt Holmes Chapel-ben. Majd eljött az az idő, amikor elkezdet hullani a hajam. De vettettem a szüleimmel parókákat. Így meg tudtam látogatni Ashley-t és a mamát. Harry-t nem láttam és nem is beszéltem vele az óta.

Hát röviden tömören ennyi lenne az eddig életem. Most 19 éves vagyok. utoljára 3 hónapja kaptam kemot. Mivel most Június van és a kórházból is elengedtek elmegyek pár hónapra a mamáékhoz. Furcsa lesz újra abba a városba lenni. De az is jó, hogy 6 hónap után újra találkozhatok Summer-el.  De egyben féltem is. Nem akarom, hogy Ash megtudja, hogy beteg vagyok. Már úgyis elegem van. Mindenki csak sajnál. Úgy tesznek, mintha örökre élnék. De úgy viselkednek, mintha holnap meghalnék.