7. Esküvőre megyünk?

 Sziasztok!
Tudom most eléggé haragszotok rám. Bocsánat, hogy nem volt rész. Sok dolgom volt. De most már próbálok tényleg hozni többször is részt. Én nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom. De remélem, hogy annyira nem haragszotok, hogy ne olvasnátok el az új részt. Remélem tetszik nektek. Véleményeteket írjátok meg kommentbe vagy egyszerű módon az általatok választott értékelést pipáljátok ki.
Hatalmas naaaaaaaaaaaagy ölelés mindenkinek. :) <3 
                                                                                          xXx E mi

Ismertem. De nem akartam. Ő is olyan volt mint a többiek. A múltamból amit ki akartam törölni. De hiába próbáltam nem ment. Hisz egy régi múltbeli napon az éltem részei voltak. De múltat nem tudom meg változtatni és nem is nagyon akarom. Így jó. De a jövőt bárcsak megtudnám. Bárcsak ne kéne majd búcsúznom senkitől. Ne kéne többet szenvednem.

-Na és tudod mit szeretnél felvarratni magadra?- kérdezte Cortez. Aki épp kizökkentett a bámulásomból.
-Igen.- válaszoltam halkan.
-Akkor menjünk.-invitált be a szobába aminek az ajtajába álltunk. Megbeszéltük hova szeretném és, hogy mit. Ő elintézte a szükséges dolgokat. Én addig csak ültem és bámultam ki a fejemből. Egyszerűen elment a kedvem. Jött valaki új személy a múltamból és ami eddig felépülő boldogságomat lerombolta. Lemosta a mosolyt az arcomról. De próbáltam hamis mosollyal boldognak tűnni. Csak gondolkodtam és gondolkodtam és nem tűnt fel, hogy már végzet is Cortez.

-Kész! Szerintem baromi jó lett.....Nekem nagyon tetszik.- mondta.
-Oké.....oké. De én is szeretném látni.- mondtam hangosan.
-Igenis! Hozom a tükröt...- ment ki a szobából és nem telt bele 3 perc vissza tért kezében egy igen nagy tükörrel.
-Azta.......ez.....ez....csodálatos.- dadogtam.- Köszönöm!!!!- öleltem meg.
-Meg mutatod a többieknek?
-Igen!!!- mondtam. Majd megfordultam és kisétáltam Brad-hez és a húgomhoz.
-Na milyen lett?- kérdezte Ash.
-Nézd meg.- mondtam és megfordultam, hogy lássa.

-Azta.....Em....ez csodálatos.- mondta egyszerre Brad és Ash.
-Ez nem az én érdemem. Ha nem Cortezé.- mondtam és nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.


Ez volt múlthét szombaton. Egy hét telt el. Megpróbáltam újra és újra boldog lenni. De hiába. Mindenki látta rajtam, hogy csak erőltettem. Roy próbált felvidítani. De még neki se sikerült. Pedig valljuk be ő eléggé vicces egy ember. Ash többször is rám szólt h inkább ne erőltessem mert nagyon rosszul áll.
-Em......most eljött az idő amikor befejezed ezt a nem tudom mit. Amit már 2 hete művelsz.- kezdte el az én kedves húgom a mondani valóját.- Mindenki aggódik érted. Royt már többször látom nálunk mint amúgy. Cortez amióta tudja, hogy itthon vagy......ahjjj....- kezdte el hadarni. Belegondolva igaza volt. Mindenki aggódott miattam. Mindenki velem akar lenni.- De inkább rátérek a tárgyra. Mivel senkinek nincs olyan jó humor érzéke, hogy egy icipicit is mosolyt csaljon az arcodra. Ezért most megpróbálok én.- vetette fel az ötletét.
-Még is hogy??- kérdezek vissza kicsit furán.
- Valamelyik nap felhívott Summer, hogy..........nem e kísérnénk el őt egy esküvőbe. Persze én egyből mondtam, hogy nem mert nem ismerünk ott senkit. De aztán mondta, hogy nagyon sok ismerősünk ott lesz. Bele értve Roy-t is.És hát gondoltam akkor elmehetnénk erre az esküvőre és buliznánk egyet.Na??? Mi a véleményed?- bökte ki az ötletét. Amin én csak sokkolva álltam.
-Hááááát nem is tudom. Kinek az esküvője lesz?
-Azt nem tudom. De akkor benne vagy?
-Igen benne.
-Jó mert az esküvő 3 nap múlva lesz.
- Nem sieted el, hogy megkérdezd.
-Ááááá...kicsit se. Pont jó kor kérdeztem.- mondta tök komolyan. Majd belőle kitört a nevetés és én meg elmosolyodtam. Ami hatására  sikítva a nyakamba ugrott.
-Oké. Te győztél. De sssshh. a többiek ne tudják meg.- mondtam neki halkan.
-Oké kusolok ez ügyben. Ígérem.De ugye az esküvőre nem úgy foksz felöltözni mintha temetésre mennél?
-Hahaha...igen vicces lett valaki. Te meg nem úgy mint egy bohóc? Mert akkor nem ismerlek az alatt az idő alatt. Oké?
-Nem is szoktam úgy kinézni mint egy bohóc.
-Ebben teljesen biztos vagy? -kérdezem komoran.
-Igen.
-Oké. De ha a gyerekek oda mennek hozzád lufiállatért. Én előre szóltam.
Ne ilyezkes!
-Én??? Sohaaa... Majd a gyerekek elvégzik helyettem.