Prológus

Sziasztok!

Hát meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog nektek. Az előző blogom az szokásos sablon sztoris volt. De most nem szeretem volna olyat. Hát ezért a két blog között sok eltérés lesz. De azért remélem lesz ezért is érdeklődés. Jó olvasást!

U.i.: Lécci pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket kommentbe. Puszi.

                                                                               xXx E mi

Az én életem nem minden napi. El szeretném mesélni nektek milyen egy rákos lány élete. A nevem Emily Becker. 19 éves vagyok. Manchester-be lakom. Amikor 2 éves voltam édesapám meghalt. Nevelő apukám van. Így tehát van egy féltestvérem. Köztünk ugyebár 2 év korkülönbség van. Ezért nagyon jól megértettük egymást. Tényleg nagyon jó testvérek voltunk/vagyunk. De inkább hagyjuk ezt kezdjünk bele az életem főbb részébe.

Mi előtt Manchester-be költöztünk volna Holmes Chapel-ben laktunk. Még mikor anya terhes volt a húgommal akkor költöztünk oda. Tudom állandóan költözünk. Egyik nap a játszó téren összebarátkoztam egy kisfiúval. Úgy hívták Harry Styles. Onnantól fogva nagyon jó barátok voltunk. Együtt jártunk általánosba. Egymás mellet ültünk. Minden délután együtt tanultunk. már tiszta olyanok voltunk, mint a szerelmesek. És ezzel az volt a baj, hogy azok is voltunk. Majd jött a középiskola. De nem is a sulival volt a baj. Harry egyre gyakrabban beszélt velem. Már nem kereste a társaságom. Így én is kerestem másét. Elég rossz helyen kerestem. Az új „barátaim” elég rossz irányba húztak. Ekkor jött életem egy olyan része, hogy drogoztam, cigarettáztam és hát alkoholt ittam. Majd ekkor jött a felmentő sereg. Megismerkedtem egy lánnyal. Summer Cox. Miatta szakadtam ki a rossz társaságból. Leszoktam nagy nehezen a drogról és hát úgy nagyjából a cigiről is. Harry-vel még mindig nem beszéltem. Az iskolával elmentünk ilyen szűrésekre. És akkor BUMM. Valamit találtak a mellhártyámon. Azonnal felhívták a szüleim. Akkor este felhívott Harry. Megbeszéltük, hogy eljön velem a holnapi vizsgálatra. De ezzel az ígéretével csak összetört. Másfélórán keresztül vártunk rá. De ő cseszet, eljön. Az nap 16 évesen rákot diagnosztizáltak. A tumor a mellhártyámon volt. Ami nagyon nagy gond. A speciális neve a betegségemnek Rhabdomyosarcoma. 46 hétig kaptam kemot. A betegségembe szenvedő emberek 15% éli túl a betegséget. 15%. Vegyünk például 20 embert. 20-nak a 15%-a 3. HÁRMAN ÉLNÉK TÚL. Lehet én is benne leszek a 15%-ban. De LEHET, HOGY NEM. A húgomnak nem szóltunk a betegségemről. Ashley a mamánál maradt Holmes Chapel-ben. Majd eljött az az idő, amikor elkezdet hullani a hajam. De vettettem a szüleimmel parókákat. Így meg tudtam látogatni Ashley-t és a mamát. Harry-t nem láttam és nem is beszéltem vele az óta.

Hát röviden tömören ennyi lenne az eddig életem. Most 19 éves vagyok. utoljára 3 hónapja kaptam kemot. Mivel most Június van és a kórházból is elengedtek elmegyek pár hónapra a mamáékhoz. Furcsa lesz újra abba a városba lenni. De az is jó, hogy 6 hónap után újra találkozhatok Summer-el.  De egyben féltem is. Nem akarom, hogy Ash megtudja, hogy beteg vagyok. Már úgyis elegem van. Mindenki csak sajnál. Úgy tesznek, mintha örökre élnék. De úgy viselkednek, mintha holnap meghalnék.