2.Fejezet

Sziasztok!

Új rész. Nem lett valami esemény dús. De a következő rész elég fordulatos lesz. Ha tetszik pipálj vagy írj kommentet. :) <3

Jó olvasást!

Ölelek titeket.: xXx Emi

„- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.”

- Valami rosszat mondtam? Végre láttalak mosolyogni. Erre meg hirtelen ilyen komor lettél.- mondja Ash.

- Nem, nem mondtál semmi rosszat. Csak….öhm….csak..- valamit gyorsan kikel találnom.- csak  olyan rég láttalak téged a mamát ás Summer-t és ott vannak a többiek is.- füllentettem.

- Jaj ezért ne szomorkodj. Na de most komoly. Mikor csináltattad meg a hajad? Tök jó.- váltott témát. Most mit mondjak neki? Nem mondd haton neki azt: ”Figyi rákos vagyok. Nincs hajam. Ez paróka”. Már megint egy kicsit hazudnom neki. De várjunk csak. Eddig is hazudtam neki. Hisz ő azt tudja, hogy iskolába járok, barátaim vannak, bulizok. Ja, azt nem tudja, hogy egy kórházba punyadok.

- Öhm….azt hiszem már 3-2 hete voltam. De nem tudom pontosan.

- Oké. Egyszer engem is elviszel a fodrászhoz, akihez jársz. Mert a hajad csúcs szuper.-mondja.

- Szerintem te oda inkább ne menj.- mondom nagyon halkan, hogy ő ne hallja.

- Na de menjünk be!- kiállt fel hirtelen. Közben bemegyünk a nappaliba.

- Jó csak ne üvölts a fülembe.-szólok rá.

- Mama!! Hoztam egy vendéget!!!- üvölti el magát. De szó szerint. Teli torokból!!!

- Ohhhh…..Jézusom. Jövök!!!- jön a válasz az emeltről. Szintén üvöltve.

- Anyám…..Itt mindenki üvölt??- kérdezem.

- Jól van, na. A mama nem hal…..- kezdi Ash de hirtelen abba hagyja, mert bejön a szobába az említett személy.

- Te megint rólam beszélsz.- csapot játékosan Ash vállára mama.

- Én??Engem te ugy ismersz???-játsza az ártatlant Ash.

- Igen te. Na de most veled szeretnék foglalkozni. – jelenti ki az én drága nagymamám.

- Jól van. Ezt most megjegyeztem.- durcázik. Majd felmegy az emeletre.

- Szia, mama.- köszönök halkan.

- Helló drágám. Hogy vagy kincsem?- kezd el faggatni. Nem válaszolok, csak megrázom a fejem.- Mit mondtak az orvosok?

- Szeptembertől sugárkezelést kapok.- mondom suttogva.

- Értem. Mekkora?- kérdezi.

- Fele akkora, mint volt.

- Az már jó. Elmondtad neki?

- Nem. És nem is akarom.- jelentem ki szigorúan.

- Értem. Na menjél pakolj ki.- kezd lökdösni a lépcső felé.

- Megyek.- mondom. Majd meg indulok a lépcső felé.

 Elég rég voltam itt. Jobbra a második ajtó előtt megálltam. Sóhajtottam egyet. Tudtam mi fog bent várni.  Rengetek, emlék köt ehhez a szobához. Lassan benyitottam. Egyből megcsapott a régi epres parfümöm illata. A szoba ugyan úgy nézet ki, mint utoljára. A falak színe citromsárgák voltak. A velem szembe lévő fal teljes üveg volt. A szobához volt egy hatalmas nagy terasz. Az ágyam az ablak mellett volt. Vele szembe egy nagy szekrény sor és azon a tv. Az ágy mellet CD tartó volt. Az ajtó mögötti üresen hagyott részen pedig………. pedig képek voltak. Legszívesebben a dühtől letéptem volna azokat. (Itt minden csak a múltamra emlékeztet.) De nem tettem meg. E helyet inkább letettem a bőröndömet a szekrény elé és meg leültem az ágyamra. Elő halásztam a telefonomat a zsebemből majd írtam Summer-nek.

„Figyelj azért szólhattál volna, hogy ilyen meleg van itt!! J „

Nem telt el 3 perc már jött az üzenet.

„10 perc és ott vagyok!!!!!!”

Addig gyorsan lementem a konyhába és csináltam egy nagy kancsó limonádét. Majd visszamentem a szobám teraszára/ erkélyére. Majd valami furcsát vettem észre az udvarba.

- Ash!! Gyere ide!! MOST!!!- kiabálok (már én is kezdem).Hangos dübörgés és kicsapódik mellettem az ajtó.

- Itt vagyok.- mondja kifulladva.

- Az ott.- mutatok rá.- az mi?? És mi óta van ott?

- Az egy medence. Hát kb. 1 éve.- mondja félvállról.

- Értem. Summer még nem jött?- kérdezem.

- Nem. De majd mondom neki, hogy itt vagy.- mondja és hátat fordít nekem.

- Köszönöm.- kiabálok utána. De válasz nem jött rá. Helyet csak egy halk kacajt halottam. Majd valaki a nyakamba ugrott.

- Mily!!!!!- kiabálta (már ő is kezdi??).

- Susu!!!!- igen neki is van beceneve.

- Öhm…. nincs sok időnk úgy, hogy kezdj öltözni,fürödni stb.- kezd el intézkedni.

- Ácsi, ácsi. Hova is megyünk?- kérdezem.

- Bulizni. Nyugi csak Roy-nál lesz házi buli.

- Oh…. értem.- könnyebbülők meg.

- De menjél, mert még elkésünk. 1,5 órád van. Siess!!- mondja, majd belökdös az ajtón.

-Nem kell azért belökni az ajtón- szolok rá. Majd megindulok a fürdőszobába. 

1. Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszik akkor hagyatok magatok után nyomot. Jó olvasást!

Ölelek titeket!

   xXx E mi

Reggel furcsa volt nem a kórházba ébredni. Már megszoktam a dohos szobát és a gyógyszer szagot. De ma végre nem ott ébredtem.  Azért fura volt 1,5 évig egy kórházba lakni. Persze néha egy-két napra haza jöhetem. De azért ez sokkal másabb. A tudat, hogy jó pár hónapra megszabadultam a kórháztól.  Feldobta az egész napomat. Ma délután kb. 3-4 óra fele indulok Holmes Chapel-re. Nem hosszú az út, úgyhogy ki fogom bírni. Vagy is remélem.

Miután nagy nehezen ki keltem az ágyból lementem a konyhába. A nevelő apukám és anya már lent reggeliztek. Egyébként nem szoktam hangoztatni Dave- nek, hogy a nevelő apám simán csak apunak hívom.

 - Jó reggelt.- lépek be a konyhába.

- Szerbusz, kincsem!- ölel meg anya.

- Szia, Mily.- köszön apa. Hát igen a családba nem szeretnek Emily-nek hívni csak akkor, ha mérgesek. Úgyhogy Mily vagyok.

- Hogy aludtál szívem?- kérdezi anyu.

- Egész jól. Csak kicsit furcsa volt.- válaszolok.

- Mikor indulsz?- kérdezi apa.

- Hát 40 percenként megy vonat. Úgy hogy vagy 3 kor vagy 4 kor. Még nem döntöttem el.

- Jól van. Na, elég a csacsogásból. Gyerünk enni.- lökdös arrébb anya.

- Értetem.- kezdek el nevetni.

 Miután kész lettem az evéssel felmentem rendbe szedni magam. Először is feldobtam egy minden napi egyszerű sminket. Mivel a kemotól kihullott a szemöldököm is és a szempilláim is. Ezért felraktam műszempillát.  A szemöldököm meg, úgy ahogy visszanőtt. De azért rá segítettem egy kis szemöldök ceruzával. A smink után fogat mostam és kifésültem a hajam (parókát). Nem volt kedvem most babrálni vele ezért csak hagytam, hogy a vállamra omoljon.  Majd jöhetett a ruhaválasztás. Nagy szenvedés után megtaláltam a tökéletes szettet mára:

Hát igen az évek során egy icipicit megváltozott a stílusom. A betegségem előtt én voltam az energia bomba, aki mindig mosolygott és színesebbnél színesebb ruhákba járt. Most meg már az ritka pillanat, ha mosolygok. A ruhatáram meg csak sötét színekből áll. Jó vannak kivételek, mint például a bulizós vagy elegáns ruhák. De az igaz énem azokat nem szereti.

Lerohantam anyához a nappaliba, mert elfelejtettem, hogy hol a bőröndöm.

- Anya! Nem tudod, hogy hol a másik bőröndöm?

- Nézd meg az ágyad alatt.- válaszolja.

- Ott már néztem.

-  Öhm……akkor meg a szekrényed tetején.- jut az eszébe.

- Bingo.- kiálltok fel.- Köszi, anya.- futtok fel a lépcsőn a választ nem várva meg. Nagy nehezen levettem a bőröndöt a szekrény tetejéről. Majd nem leestem, de semmi bajom. Aztán kezdőtettet a pakolás. Először a tisztálkodási és sminkes dolgaimat pakoltam össze. Aztán pár cipőt és papucsot is beraktam. Utána jöttek a ruhák. Nem mondom azt, hogy könnyen ment. De legalább készletem vele. Még dobáltam bele pár kiegészítőt meg körömlakkokat. Aztán becipzáraztam. Még csak 13:32 volt ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan lemegyek és eszek valamit, mert nem ebédeltem.

- Anya!!! Mit főztél?- kiabáltam át a konyhából a nappaliba.

- Spagettit. Mi előtt meg kérdezed a hűtőbe van.- kiabál vissza.

- Köszi.- kiabálok ismét. Aztán elő bányásztam az ételt a hűtőből és kezdőt, hetet a lakoma. Miután végeztem az evéssel felmentem a bőröndömért, mert már 14:26 volt. Megkértem apát, hogy vigyen ki az állomásra és ő örömmel elvitt. Elbúcsúztam apától majd sietem a vonathoz. Már nem volt sok időm, mert elütöttem azt a búcsúzkodással. Megkerestem a vonatom vágányát majd mosolyogva észrevettem, hogy a vonat már ott van. Úgy hogy nem kellet rá várnom. Felszálltam és kerestem egy számomra szimpatikus helyet. Elfoglalva azt elővettem a telefonomat és küldtem egy SMS-t Ash-nek. Az út tovább részében zenét hallgattam vagy twittereztem. Majd begördült a vonat a holmes chapel-i állomásra. Direkt mondtam a húgomnak, hogy ne jöjjön ki elém, mert innen kb. 10 percre laknak. Bőröndömet magam után húzva indultam neki Holmes Chapel-nek. Még csak az utca elején tartottam de a hugom már hangosan kiabálva nevemet futott felém.

- Milyyyyyy!!!!!- ugrott a nyakamba.

- Ash!!- öleltem vissza.

- Úgy hiányoztál.

- Te is nekem. De ezt inkább otthon folytasuk.- mondom, majd indulok tovább. Már majd nem beértünk a házba amikor egy kocsi dudált.

- Sziasztok srácok!- integettet Ash.

- Ők kik voltak?- kérdezem értetlen fejjel.

- Csak a barátaim.- jelenti ki.

- Fiúkkal barátkozol?

- Igen. Tudod nem találtam meg az osztályban lévő lányokkal az összhangot.

- Aha. Így már mindent értek.

- Jézusom!! Még nyáron is feketét hordasz?-kérezi.

- Ne kezd. Ha jól tudom, akkor neked se pink ruháid vannak.- vágok vissza.

- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.

Prológus

Sziasztok!

Hát meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog nektek. Az előző blogom az szokásos sablon sztoris volt. De most nem szeretem volna olyat. Hát ezért a két blog között sok eltérés lesz. De azért remélem lesz ezért is érdeklődés. Jó olvasást!

U.i.: Lécci pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket kommentbe. Puszi.

                                                                               xXx E mi

Az én életem nem minden napi. El szeretném mesélni nektek milyen egy rákos lány élete. A nevem Emily Becker. 19 éves vagyok. Manchester-be lakom. Amikor 2 éves voltam édesapám meghalt. Nevelő apukám van. Így tehát van egy féltestvérem. Köztünk ugyebár 2 év korkülönbség van. Ezért nagyon jól megértettük egymást. Tényleg nagyon jó testvérek voltunk/vagyunk. De inkább hagyjuk ezt kezdjünk bele az életem főbb részébe.

Mi előtt Manchester-be költöztünk volna Holmes Chapel-ben laktunk. Még mikor anya terhes volt a húgommal akkor költöztünk oda. Tudom állandóan költözünk. Egyik nap a játszó téren összebarátkoztam egy kisfiúval. Úgy hívták Harry Styles. Onnantól fogva nagyon jó barátok voltunk. Együtt jártunk általánosba. Egymás mellet ültünk. Minden délután együtt tanultunk. már tiszta olyanok voltunk, mint a szerelmesek. És ezzel az volt a baj, hogy azok is voltunk. Majd jött a középiskola. De nem is a sulival volt a baj. Harry egyre gyakrabban beszélt velem. Már nem kereste a társaságom. Így én is kerestem másét. Elég rossz helyen kerestem. Az új „barátaim” elég rossz irányba húztak. Ekkor jött életem egy olyan része, hogy drogoztam, cigarettáztam és hát alkoholt ittam. Majd ekkor jött a felmentő sereg. Megismerkedtem egy lánnyal. Summer Cox. Miatta szakadtam ki a rossz társaságból. Leszoktam nagy nehezen a drogról és hát úgy nagyjából a cigiről is. Harry-vel még mindig nem beszéltem. Az iskolával elmentünk ilyen szűrésekre. És akkor BUMM. Valamit találtak a mellhártyámon. Azonnal felhívták a szüleim. Akkor este felhívott Harry. Megbeszéltük, hogy eljön velem a holnapi vizsgálatra. De ezzel az ígéretével csak összetört. Másfélórán keresztül vártunk rá. De ő cseszet, eljön. Az nap 16 évesen rákot diagnosztizáltak. A tumor a mellhártyámon volt. Ami nagyon nagy gond. A speciális neve a betegségemnek Rhabdomyosarcoma. 46 hétig kaptam kemot. A betegségembe szenvedő emberek 15% éli túl a betegséget. 15%. Vegyünk például 20 embert. 20-nak a 15%-a 3. HÁRMAN ÉLNÉK TÚL. Lehet én is benne leszek a 15%-ban. De LEHET, HOGY NEM. A húgomnak nem szóltunk a betegségemről. Ashley a mamánál maradt Holmes Chapel-ben. Majd eljött az az idő, amikor elkezdet hullani a hajam. De vettettem a szüleimmel parókákat. Így meg tudtam látogatni Ashley-t és a mamát. Harry-t nem láttam és nem is beszéltem vele az óta.

Hát röviden tömören ennyi lenne az eddig életem. Most 19 éves vagyok. utoljára 3 hónapja kaptam kemot. Mivel most Június van és a kórházból is elengedtek elmegyek pár hónapra a mamáékhoz. Furcsa lesz újra abba a városba lenni. De az is jó, hogy 6 hónap után újra találkozhatok Summer-el.  De egyben féltem is. Nem akarom, hogy Ash megtudja, hogy beteg vagyok. Már úgyis elegem van. Mindenki csak sajnál. Úgy tesznek, mintha örökre élnék. De úgy viselkednek, mintha holnap meghalnék.