8. Kinek is esküvője ez?

-Jól van, jól van! Megyek öltözni....csak hagyjál már békén- mondtam. Komolyan ebben a 3 napban csak ez volt a téma, hogy én mit veszek fel az esküvőre. De nekem meg lakat volt a számon. Nem mondtam senkinek semmit a ruhámról. Legyen mindenkinek meglepi. De kíváncsi leszek ők mit öltenek magukra. Mivel ha én nem mondtam el, hogy mit veszek fel akkor már ők se.
Az állapotom. Az is annyira titkos mint a ruhám  délutánra. Mindenki kérdez. Minden család tagom tudni akarja minden lélegzett vételemet is. De nem akarok rosszat mondani róluk mert csak aggódnak értem és az életem ért. De sose mondom el az igazat.Sosem mondom, hogy érzem, hogy kezdek leépülni. Mert tudom, hogy még nagyobb fájdalmat okoznék nekik. Még nagyobbat.

Becsuktam magam mögött a szoba ajtót és kezdődhet a készülődés. Először is elmentem és megfürödtem. Fürdés után jöhetett a macerás rész. Sminkelés.
A végeredmény ez lett:

Mi után kész lettem a sminkkel elővettem a ruhám. Nem akartam rövid ruhát felvenni mert még is csak egy esküvőre megyünk nem egy házibuliba.
Íme a ruhám:

Aztán egy lányhoz híven meg szeretem volna csinálni a hajam. Mikor eszembe jutott, hogy nekem az nem fog menni. A bőröndömhöz mentem. Mivel saját hajam nincs parókáim vannak. Ki is választottam egyet. A eddigihez hasonló színű volt (talán egy kicsit világosabb volt) és egy gyönyörű kontyba volt megcsinálva. Egy kis hajdíszt tűztem a konty mellé.

Készen álltam. Végeztem és készen voltam, hogy le menjek és induljunk. Ki mentem a szobámból és egyenesen le a nappaliba mentem ahol a többiek vártak.A lépcsőn lefelé egyszer csak elsötétült a szemem elől a világ. Szédültem, hányingerem  volt. Félre léptem a lépcsőn. A következő pillanatban a padlón találtam magam és onnantól kezdve bekövetkezett amitől féltem.Ez volt az első rosszullétem az est folyamán. Túl erős ellenem a rák.
A többiek aggódó tekintette nézet engem a nappali ajtajából. Ők is féltek. Rettegtek, hogy bajom esik.
-Jól vagyok! Csak ez a fránya magassarkú. Még szoknom kell.- mondtam, hogy ne idegeskedjenek. Pedig semmi köze nem volt a cipőmnek ehhez.
-Biztos,hogy jól vagy Em?- kérdezte Roy
-Igen. Csak kicsit megütöttem a lábam.
-Jobb ha nem jössz! Inkább maradj itthon a biztonság kedvéért. Rendben?-mondta?! Inkább parancsolta a húgom. Aki amúgy olyan gyönyörű volt. Elegáns de még is fiatalos és csinos volt.

Világosszőke haja fonva volt és fehér virágok voltak bele tűzdelve.

-Nem! Én el szeretnék menni. Jól vagyok.- mondtam akaratosan.- Hol van Summer?- kerestem a barátnőm.
-Ő kísérővel jön és én is. Neked pedig szereztünk kísérőt.
-És még is kit?- néztem rá értetlenül.
-Hát engem!- jelentette ki büszkén Roy.
-Ahaaa.....Értem. Hát akkor szerintem induljunk. Nem?- néztem körül.
Nincs messze a háztól a templom úgyhogy gyalog mentünk. Az utcák csendesek voltak, túl csendesek. Csak a cipőnk kopogásának zaját lehetett hallani. Aztán, hogy egyre közeledtünk a templomhoz egyre jobban lehetett hallani, hogy nincs kihalva a város. Summer a hatalmas tömegből kitűnt élénk vörös ruhájában. Ő is gyönyörű volt. Ő hajával nem foglalkozott túl sokat. Csak egy egyszerű kontyba felkötötte és kész.

Ahogy meglátott minket egyből integettet.
-Hát itt vagytok. Azt hittem el se jöttök.- ölelt meg minket.
-Hát miután Emily ránk hozta a frászt nem is akartunk.- szólalt meg Ash.
-Miért??Mi történt? Jól vagy? Rosszul lettél? Elestél? Hánytál? Mondj már valamit!!-kezdte Summer.
-Jól vagyok. Csak nem volt jó döntés a magassarkú és a lépcső.- mondtam.- Na de ki ez az úriember aki elkísért téged?- tértem rá a tárgyra ami már jó ideje bökte a csőröm.
-Ő itt egy nagyon kedves barátom. Liam Payne.- mutatta be.
-Hát jó megismerni téged Liam.
-Úgyszintén!- mondta.
- Ash a te kísérőd......- kezdtem de akkor már láttam, hogy érkezik is a szőke herceg.Lepacsiztak Liam-mel. Gondolom haverok. Majd oda lépet a húgom hozz és.......és megcsókolta??!!! - Khm.Khm- köhécseltem. Majd rájöttek, hogy nekik szól és a turbékoló pár szétröppent egy perc alatt.- Gondolom akkor te vagy.....Niall?- emlékeztem rá. Ő volt Ashley nagy szerelme alsóban.
-Igen. Pontosan. Te meg a gyönyörű nővére ha jól tudom.-mondta.
-Hát a gyönyörűt eltévesztetted. De igen én vagyok a nővére.-mondtam neki.
- Szerintem kezdődik a szertartás.- mondta Ashley. A nagy tömeg előttünk elkezdett be hömpölyögni a templomba. Mi az utolsó előtti padra le ültünk Roy-jal. A többiek előre mentek mert ők valami fontos vendégek.
-Amúgy Roy. Kinek is esküvője ez?- kérdeztem mert még mindig nem kaptam rá választ. De közben a vőlegény beállt a helyére a pap mellé. Aztán felcsendült az a híres bevonuló zene. Majd Roy a fülemhez hajolt és csak ennyit mondott.:
-Anne............Anne Cox esküvője ez.