5.Azt hiszem igen....

Sziasztok!

Meghoztam a 5. részt. Ami elégé hosszúra sikeredet. remélem tetszeni fog. Ne fejtsetek pipálni vagy kommentett írni. Hatalmas ölelés. 

                                                                          xXx E mi

"A jövő olyan mint a köd."


Na jól van. Elszoktam az alkohol fogyasztástól. Hát ez ma reggel meg is látszott. Nem ittam annyit mint mások. De engem ez a kevés is kiütött. De most komolyan. Reggel 7 órakor (!!!!!) azon gondolkodtam, hogy egyáltalán én voltam házi buliba vagy nem. Hát ezen nem kellet annyit gondolkodnom. Csak megkellet kukkantanom a képgalériámat a telefonomon. Aztán jöttek a szokásos kérdőjelek egy másnaposnál. Arra emlékezek, hogy Summer mentem. Meg, hogy beszélgetem Roy- al a kertben. Aztán képszakadás. Utána csak az ugrik be, hogy telefonálok. Ja mire ezek úgy beugrottak vagy épp kérdőjelek maradtak már 11 óra volt. Annyira volt kedvem ki kelni az ágyból mint macskának megfürödni a vízbe. De nagy nehezen kimásztam az ágyból. Majd levánszorogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ahol már egy vendég várt.
-Oké. Nem kell semmit se mondanod. Pontosan leírja az arc kifejezésed mit gondolsz.- mondom Summer-nek.
-Hát körülbelül igen. Már vagy 2 órája várlak.- mondja mérgesen.
-Így jártál. Tudod jól, hogy bulik után nagyon sokat alszok. Lehet, hogy délután kelet volna lejönnöm.- mondom. -Ash hol van?
- A nappaliba a "barátaival". Annyi minden van amit mondanom kell. Tudod a tegnapit is meg amúgy is.- mondja boldogan.
-Igen. Amúgy is.- ismétlem halkabban. Majd valaki ráfeküdt a csengőre. Vártam egy kicsit. hogy valaki kinyissa. De kénytelen voltam én nyitni ajtót mert senki nem mozdult.
-Jó reggelt a pulcsi lopónak.- mondja Roy majd egy puszit nyom az arcomra.
-Jó reggelt neked is. Hogy hogy jöttél? Nem takarítanod kéne?-kérdeztem.
-Az még rá ér.- mosolyog.- Előbb átjöttem beszélgetni tudod 4 hónapja nem beszélgetünk. Tegnap meg nem voltam olyan állapotban, hogy normálisan beszéltünk volna.
-Te hülye vagy.- mondom majd megindulok a konyha felé. Ő pedig követ.- Egész hazáig beszélgetünk azt hiszem vagy is nem tudom biztosra. De az biztos, hogy felhívtál telefonon.- mondom.
-Oké. Látom, hogy tegnap ittál.- mondja majd beérünk a konyhába.
-Ezt mért mondod?- kérdezem értetlenül. Tudom, hogy nem tiszta előttem a tegnap este.De ennyire? 
-Mert 1, velem voltál egész este így tudhatnád, hogy én csak colát ittam és alkohol mentes sört. 2, én állítótálak le, hogy ne igyál többet.-mondta. Engem meg sokkolt.  állított meg, hogy ne igyak többet?Hát oké. De pulcsiját akkor se kapja vissza.
-Aha. Akkor nem csak nekem van mesélni valóm?- Szól bele Summer.
-Héj.....ez majd 4 szemközt.- mondom Summer-nek.- És miből gondolod, hogy vissza adom a pulcsit?- nézek rá komoran. Ő csak egy kaján mosolyt húz az arcára. Akkor már elkezdtem hátrálni. Majd megszólalt.
-Vagy vissza adod vagy.....- kezdi.
-Vagy???- kérdezek vissza. De csak mosolyog.
-Vagy fuss.- mondja nevetve. Majd futásnak eredek.
Először felfutottam az emeletre be Ash szobájába. De nem jött be. Onnan át a fürdőbe. Majd a saját szobám. Aztán le a konyhába. Közbe meg üvöltöztem. De Roy csak röhögött rajtam.
- Summer segíts.- bújtam a barátnőm mögé.
-A-a. Ad neki vissza a pulcsit aztán kész.- mondja és elő veszi a telefonját és ki sétál a kertbe. Otthon érzi magát.
-Áruló.- kiabálok utána. Majd megérkezik Roy. Irány a nappali. Ahogy bírtam futottam. Berontottam a nappaliba és minden szem rám szegeződött. Hát mondjuk egy szál bugyiba és egy hatalmas pulcsiba voltam úgy hogy meg értem őket.- Ash segíts!!- futok oda az értetlenül bámuló testvéremhez.
-Még is miben?- kérdezi. De nem volt időm válaszolni mert valaki elkapott hátúról. Valaki. Az a valaki Roy.
-Nem mááááár! Roy!!! Tegyél le.- kiabáltam. Azért mert közben a vállára kapott és elindult velem ki a kertbe. Egyenesen a medence felé cipelt.- Ohhh.... basszus. Roy lécci rakj le. Roy könyörgöm tegyél le.
- Már késő.- mondja és velem együtt bele ugrott a medencébe.
  Nem volt valami kellemes érzés.Kicsit hideg volt a víz. Hisz tegnap este töltötte fel újra a nagyi.De se baj.- Te tök fej. Ez nagyon hideg. Hülye vagy?
-Jól van bocsi. Öhmm..... Mily a paró.....- kezdi de azonnal a fejemhez kapok. 
-A francba.- gyorsan vissza raktam a parókát és kimásztam a medencéből.
- Mily?- szólalt meg az ajtóba Ash.- Ez.......te??- makogott.
-Ash én el akartam mondani.- mentem közelebb hozzá. De ő hátrált. 
-Mit akartál elmondani? Mit? Mióta hazudsz nekem? Miért nem mondtad el?- kiabált sírva. Majd berohant a házba. Lerogytam földre és sírtam. 

Roy és Summer azonnal oda jöttek és próbáltak segíteni. De elküldtem őket. Nem tudom meddig lehettem kint. Lehet csak pár percet lehet órákat. De úgy tűnt mintha éveket. Lassan felkeltem és elindultam a ház felé. A nappaliba Roy, Summer és a nagyi beszélgetek. Nem akartam be menni. Ezért csak megálltam az ajtó előtt és hallgatóztam.
-Szegénykék. Nem tudom, hogy fogják túl tenni magukat most ezen.- mondta a nagyi.
-Mi majd beszélünk Mily-vel.- mondta Summer.
-Egyébként ezt most nem rossz indulatból. De mi minek szólunk bele? De most komolyan. Szerintem ha akarják ők megbeszélik.- szólalt meg  Roy.
-Egy részben igazad van fiam. De ez nem ilyen egyszerű. Én nem szólok bele. Felhívtam Abigail-t. Ők majd beszélnek velük.- világosította fel őket a mama.
Nem vártam meg a beszélgetés végét ha nem fel mentem a szobámba az első az volt, hogy megnéztem az időt. Délután 5 óra volt.t Hát hamar eltel a nap. De még van hátra van egy igen fontos beszélgetés. Megértem Ash-t. Én is így reagáltam volna ha ő nem mondta volna el, hogy beteg. Mély levegőt vettem és elindultam a húgom szobája felé. Lassan lenyomtam a kilincset. Az ágyán feküdt és sírt.
-Ash.......beszélhetnénk.-mondtam félénken és halkan.
-Nem. Nincs veled mit megbeszélnem. Hazudtál nekem.- csattant fel.
-Sajnálom. Ashley én nem akartam, hogy aggódj. Nem akartam, hogy át él azt amit én. Nem akartam, hogy el cseszd az életed azzal, hogy a nővéredet sajnáltatod.- kiabáltam.
-Mióta?- kérdezte meg.
-Amióta elköltöztünk. Vagy is amiatt költöztünk el.-mondtam csendesen.- Nagyon sajnálom.
-Akkor te......öhm rá....rák....rákos vagy?
-Azt hiszem igen.- sírtam el magam és ő is.