Itt a 4. rész. Szerintem igen érdekes lett. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást és sok puszit!!!!!! Ne felejtsetek kommentelni és pipálni :)
xXx E mi
"-Nem. Nem láttam az óta. Londonban lakik. De hétvégenként haza látogat.- mondta. Mintha a gondolataimba olvasott volna.- Tudom, hogy nehezen dolgoztad fel. De ő más lett.
-Ezt, hogy érted?
- Ő már nem az a fiú mint régen. Ő nem úgy dolgozta fel a helyzetet mint TE.- bökőt meg.- Nem úgy vezette és vezeti le a bántatott vagy épp mást mint az emberek 90%. Harry az erőszakhoz fordult.
-Ő nem......ő biztos nem.-próbáltam neki és nekem is bemagyarázni. De nem ment.
-Hétvégenként bokszmeccsei vannak.
-Inkább ne beszéljünk róla.- rázom meg a fejem.
-Oké. Akkor beszéljünk a.........
-Hogy állsz a bulikkal? Csajok?- kérdezem.
-A bulikból nincs hiányom. A csajok pedig. Nem is tudom még várok a megfelelőre.- mondja komolyan.- És te?- kérdezi vissza.
-Ez most komoly? Kb. 1 év után ez az első bulim. Hát a másikkal meg az a baj, hogy én inkább a fiúkra bukok.- nevetem el magam.
-Jól hát akkor még se vagy leszbikus. Pedig már azt hittem. Mert ma este nem mondtál semmit a fiúkról. Régen mindig kibeszélted őket velem.- mondja szomorúan.
-Az régen volt. Most már most van. Meg amúgy is nem szeretnélek kibeszélni téged.-puszilom arcon.
-Ohhh... szóval ez a helyzet.- öleli át a vállamat.
-Ez. De ha szeretnéd beszélhetünk rólad.- ajánlom fel.
-Kösz inkább ne. Félek, hogy mit rejt az elméd.- mondja viccelődve.
-Héj.....Nem is olyanokat akartam mondani.- háborodok fel.
-Jól van ne kezdj el durcizni. Megjöttünk.- fordít meg.
-Oké és kösziiii. Jövök neked egyel.
-Dehogy is hülye vagy.
-Jó de nálam marad a pulcsid.- nyújtom ki rá a nyelven.
-Na ne már az a kedvenc pulcsim.
-Hát akkor így jártál. Azt ugye tudod, hogy ezt viszont nem fogod látni?
-Valahogy sejtettem.
-Akkor nem volt meglepetés.- simítom meg a kéz fejét.
-Nem. Ez olyan Mily-s volt.- néz a szemembe.
-Nem ez olyan régi Em-es volt.- nézek rá csalódottan.
-Miért akarsz más lenni mint ami vagy? Miért nem vagy az aki voltál és aki vagy?- ezeket a kérdéseket még magamnak se raktam fel. MIÉRT? Miért akar mindenki mindent tudni? MÁR KEZD ELEGEM LENNI.- Miért nem kevered össze a kettőt a régi éned az újjal? Miért nem keresed a kihívásokat mint régen? Miért nem bulizol? Miért nem élsz?- kérdezi meg a számára egyszerű kérdéseket.
-A válasz egyszerű. De még nem mondtam el senkinek.- mondom suttogva.
-Akkor itt az alkalom. -rántja meg a vállát.
-Halál.- suttogom a fülébe. Majd megfordulok és besétáltam a házba.
Levettem a cipőm és lassan és csendben (ami nem sikerült) megpróbáltam feljutni az emeltre. A szobámba beérve levetem a szoknyámat. Majd felvettem Roy pulcsiját és bedőltem az ágyra. De előtte a telefonomat az éjjeli szekrényre raktam. Majd nem aludtam amikor csipogott a telefonom.
"Bocsi, hogy ott hagytalak. Nagyon sajnálom. Holnap beszélnünk kell. Vigyázz magadra! Pusziii!
xXx Su"
Jött az üzenet az én kedves barátnőmtől. Ilyenkor annyira imádom. Már pont fél álomba voltam!!!!
"Ajánlom is vagy nem tudom mit csinálok veled. Jó éjszakát! Holnap várlak!
xXx Mily"
Elküldtem Summer-nek az SMS- t és már feküdtem vissza amikor elkezdet szólni a csengőhangom. Gyorsan felkaptam a telefonomat és kimentem a teraszra. Gyorsan rámentem a zölden világító érintő képernyőre. Meg se nézve ki hív felvettem. Már azt hittem Summer az és kezdtem volna vele kiabálni amikor beleszólt egy ismerős hang.
-Mért pont a halál?- csak ennyit kérdezet. Fel nevetem majd megszólaltam.
-Mert tudom, hogy közel van.- mondtam kevésbé nevetve. Mondhatjuk azt is, hogy már majd nem sírtam.
-Dehogy van közel. Éld az életed. Mert most ne törődj a múltaddal se a jövővel. Hisz most már most van.- mondja már ő is kevésbé humorosan.
-A most-ból egyszer múlt lesz és emlék.- kezdek el sírni.
-De lehet, hogy jó emlék.- próbál felvidítani.
-Tudod ezt szeretem benned.
-Mit?
-Hogy bármi bajom van te mindig annak a pozitív oldalát próbálod megmutatni nekem.- mondom el azt amit őszintén gondolok.
-Menjél feküdj le aludni. Jó éjt.- köszön el.
-Jó éjt Roy.- mondom. Majd bontottam a vonalat.
Vissza sétáltam az ágyamhoz és beledőltem. Majd elveztem a puha párnák közt és csak egy mondatott mormoltam.
"A jövő olyan mint a köd."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése