3.Fejezet

Sziasztok!!
Meghoztam a 3. fejezettet is. Remélem tetszik nektek. Nagyon- nagyon meg köszönném ha írnátok pár kommentett vagy csak pipáljatok.
Nagy ölelés nektek.
Jó olvasást!                              xXx E mi

Miután megfürödtem magamra tekertem a törölközőmet. Még a fürdőszobába visszavettem a parókámat a fejemre. Majd visszasétáltam a szobámba. Summer az ágyamon telefonozott. Én egyenesen a bőröndömhöz mentem. Summer véleményét nem kértem ki a ruhaválasztáshoz. És hát ezt a szettet választottam:

- Nem. Ezt most felejtsd el.- jelenti ki Summer.

- De miért?- kérdezem.

- Mert egy házi buliba mész. Nem temetésre.- jelenti, ki majd feláll az ágyról.- Na, majd én keresek neked ruhát.- lök arrébb és veszi át az én egy kori helyem.

- Hát atoll félek én is.- mondom halkan.

- Hogy mondtad?- kérdi.

- Megyek addig ki sminkelem magam.- mondom, majd ki slisszolok a fürdőszobába. Hát nagyjából egy elviselhető sminket sikerült össze hoznom. Nem annyira erős. Csak egy kicsit sok lett az ezüstszín.

- Meg van a tökéletes ruha.- szólal meg Summer mikor vissza értem a szobába.- Tessék.- nyomta a kezembe a ruhát.

Summer ruhája:

-De….- kezdtem.

-Nincs de. Van benne fekete. Sőt egyedül a ruha rózsaszín minden más fekete.- jelentette ki.

-Jó legyen. De ezt még megkeserülőd.- nézek rá csúnyán.

-Aha persze. Ezt most el is higgyem?- kezd el nevetni.

-Ezt  veheted fenyegetésnek is.- mondom neki nevetve.

-Öhm…. nem ……nem veszel fel egy másik…..öhm….tudod.- mutat a parókámra.

-Nem.- mondom halkan.

-Értem. Na menyünk. Azt ugye tudod, hogy gyalogolunk egy keveset?- kérdezi.

-Most már igen. De akkor induljunk.- mondom.

 Aztán elköszöntünk Ash-től és a nagyitól is. Az út nagy része csendben telt. De nem az a kínos csend. Ez kellemes volt és nem kínos.  Majd megérkeztünk. Summer oda ment az ismerőseihez én addig bementem a konyhába valami italél.De valaki nem engedte, hogy igyak. A nyakamba ugrott és csak szorított mi közben a nevemet ordította.
-Milyyyyy!!!!!!!!!!!!!!!
-Jól van. Nyugi.- hámozom le magamról.
-Joan szállj már le a csajomról.- jön oda Roy. Igen hát amikor már nem voltunk Harry-vel össze nőve akkor Roy volt az a személy aki a biztonságot nyújtotta nekem.- Szia.- jött oda.
-Szia Roy.- köszöntem neki. Majd megfogta a kezem és ki invitált a kertbe.
-Hogy vagy?- kérdezte halkan.
-Már jobban.-mondom. Igen ő tud a betegségemről. A barátaim közül ő és Summer tudják ketten.
-Meddig maradsz?
-Egész nyáron itt leszek.
-Aztán??
-Aztán megyek vissza a k......- de nem tudtam befejezni mert szemem megtelt könnyel.
-Sshhh....nem lesz semmi baj.- ölel át.- Hiányoztál. Bocsi, hogy nem tudtalak meg látogatni.
-Te is nekem. Semmi baj.- mondom.
-Gyere menjünk be.-mondja.- Mit tetszik inni a kedves hölgynek?- kérdezi.
-Nagyon kedves az úri ember. De csak gyümölcs levet kérek.- nevetem el magam.
-Akkor hozom is.- mondja majd eltűnik.Majd megláttam Summer-t és integettem neki. Ő pedig rohant hozzám.
-Na mizu??- kérdezem.
-Semmi. Képzeld lehet én hamarabb lelépek.- mondja mosolyogva.
-Hogy hogy?- kérdezem meglepődve.
-Nézd ott. A barna hajú srác. Ő Max.- mutat fiú felé.
-Értem. Sok szerencsét.- mondom majd nyomok egy puszit az arcára.Aztán ott hagytam mert megjelent Roy az italommal.
-Ez megfelel.- nyújtja át a poharat.
-Ühüm és köszönöm.
-Ohh.....semmiség. Bármit az egyetlen csajomnak.- ez a becenév onnan ragadt rám, hogy én és Roy együtt voltunk. Csak már komoly lett a betegségem és szakítottam vele. ÉN.
-Van most valakid?- na jó ez nem akartam megkérdezni. De csak úgy kicsusszant a számon.
-Tudod még várok az igazira. És hát nem akartam meg bánta az én egyetlenemet.- ölelt át.
-Öhm....Roy....izé.....mi...izé...táncolunk?
-Ez most komoly?? Tudod, hogy nem tudok táncolni.
-Tudom nyugi. Megyek hozok valami piát.- mutatok a poharamra.
-Mily de nek...-kezdi.
-Roy. Semmi bajom nem lesz. Annyi méreg van a szervezetemben. Egy kis alkohol már nem árt meg.- vonom meg a vállam.
Hát igen és ezt mondtam az 5 pohár után is.Majd a táncoló emberek közé vettetem magam.Láttam, hogy Roy figyel engem oldalról. Ezért oda mentem hozzá és invitáltam táncolni. végül be adta a derekát. Teste az enyémhez simult. Egyszere mozogtunk a zene ritmusára. Majd szembe fordultam vele. Csak néztük egymás szemét. Kezemet a nyaka köré fontam. Majd ajkaink találkoztak.Csókban forrtunk össze. Aztán a nyakába borultam és csak erősen szorítottam magamhoz. Éreztem valamit iránta. Éreztem de nem olyan erősen mint régen Harry iránt.
-Hiányoztál. Nagyon.- suttogta a fülembe.
-Nekem is te.- nyomtam egy puszit az arcára.- Lassan mennem kéne. Ne tudsz adni egy pulcsit?
-De hozok le neked.- ezzel ott hagyott. Amíg ő fent volt én ellenőriztem,hogy haza ment e  Summer. De úgy láttam már el hagyta a házat.- Na itt vagyok. Tessék. Remélem ez jó lesz.
-Köszönöm. Tökéletes. Akkor én most lépek.- mondtam és megindultam az ajtó felé. De elkapta csuklómat és vissza rántott magához.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?- már ép válaszolni akartam amikor megszólalt.- Nem mondj semmit. Ez költői kérdés volt.- mondja komoly arccal.
-Na amíg én Manchester-ben voltam te meg iskolába?- nevetem el magam.
-Haha....nagyon vicces. Na gyere menjünk.-húzz maga után.
-Várj már. Nem te vagy a házi gazda?
-Szerintem meg lesznek nélkülem is.- vonja meg a vállát.
A haza vezető utat végig nevettük. De komolyan az utca csak a mi hangos nevetésünktől zenget. De én hirtelen abba hagytam és csak komoly fejjel bámultam a járdát. Azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele? Hol van most? Látta az óta Roy? Egyáltalán itt lakik? Még emlékszik rám? Ő tudja, hogy én..... beteg vagyok?
-Nem. Nem láttam az óta. Londonban lakik. De hétvégenként haza látogat.- mondta. Mintha a gondolataimba olvasott volna.- Tudom, hogy nehezen  dolgoztad fel. De ő más lett.
-Ezt, hogy érted?
- Ő már nem az a fiú mint régen. Ő...................