Nem hittem a fülemnek. Nem az nem lehet, hogy Anne esküvőjén ülök. A gyomrom kavarogni kezdett, erősen szédültem és a fejem nagyon durván fájni kezdett. El akartam tűnni onnan azonnal. De mar késő volt ahhoz, hogy ki menjek. Roy látta rajtam a pánikot, hogy össze zavarodtam. A rettegés még nem látszott rajtam. Próbáltam nem gondolni a múlt okozta fájdalomra. Minden erőmmel próbáltam, hogy ne emésszen fel a fájdalom.
-Em, jól vagy?- nézett rám Roy nyugodtan.
-Te tudtad????- néztem rá mérgesen. A beszélgetésünk közepette Anne elment mellettünk és vidáman RÁM mosolygott.- Basszus, már észre vett.-dünnyögtem. Amúgy csodálatos ruhája volt amelyben csak úgy ragyogott. Korához képest egy magam fajta lány is elbújhatna Anne szépsége mögött . Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Látni akartam! Látni vagy nem látni?! Furcsa volt a helyzet,hogy Anne esküvőjén ülök ilyen sok idő után. Szerintem ő is épp úgy meglepődött mint én. Csak reménykedtem, hogy más meglepetés mar nem lesz. Leakartam lépni azonnal!
-Roy!-kezdtem suttogva szólni neki.-Roy!Nem hiszem el!! Roy!-és végre kapcsolt!
-Mi az?-nézett rám. Próbálta leplezni pedig pontosan jól tudta,hogy mi is a problémám.
-Utálak!-néztem rá szúrós tekintettel.-miért teszed ezt velem?!-kérdeztem könyörgöen
-Figyelj, ne engem egyél meg! Nem én voltam at ötlet adója ennek az egésznek!-védte ki magát.-De ha akarod léphetünk.- kínálta fel. De persze a makacs fejem után kellett akkor is mennem. Bárcsak tudtam volna,hogy hova tart ez az este. Akartam látni,hogy milyen lett, hogy nézki, de nem igy az anyja esküvőjén.
-Köszönöm! És élnek majd a lehetőséggel csak kicsit később.-szorítottam meg a kezét,hogy tudja nagyon hálás vagyok neki ezért.
-Tudod Em ha kell akkor ütök- kacsintott rám.
-Hülye-nevetem fel. Elfeleddve, hogy épp hol is vagyok. A sok idegen szempár minden engen bámult. Sűrű bocsánat kérés közepette behuztam a nyakam és csendben maradtam a szertartás végéig.
A templomba sok ismerős arcot láttam de azt arcot amit kerestem nem. Mint valami hülye bolond bamultam minden merre őt keresve. Majd egyszer csak ott volt a jel,hogy itt van. Nem ő de valaki igen aki pont őt kereste mint én. Kicsit alacsonyabb termetű,barna hullámos haj és éles hang. Nem találta a keresett szemelyt, de talált helyete másik 2 személyt. A társaságunkbam megpillantota az új 2 tagot Liam-et és Naillt és lazán belevágva a körbe amit alkotott a kiscsoportunk oda vagtatott hozzájuk. De ez nem vicc ló hangot kiadva szaladt feléjük majd rájuk ugrott mondva ők az akadály. Jó humorérzék.
-Na figyi srácok! Harold mar megint elveszett. Gondolom megint turbekol valamelyik koszorúslannyal, de most jönne a meglepink!!!!-fakadt ki a ló
-Nyugi van paripa! Meg lesz valahol. De gondolkodjál, hogy milyen paraszt vagy, hogy belovagolsz ide közénk és be se mutatkozol- verte nyakon Naill.
-Opppssszzii! Bocsesz Skacok!-fordult körbe a kiskörünk be.- Louis vagyok!
-Oké, kapcsolok én!-nézett ránk Liam.-Szóval....Naill mellett gondolom ismered a barátnőjet Ashleyt. Mellette Summer a barátnőm....
-Van barátnőd Lili?!?!-vágott közbe Louis.
-Ne hívj Lilinek te barom-röhögte ki Liam- Ja van barátnőm, ha nem esett volna le.Na megyünk tovább.....Summer mellette Roy és Em.
-Em?!?!-kerekedett el a szeme Louisnak-még egy női lény.....és Emnek van lovagja?-lépett oda mellém es kezdett tancolni valami iszonyatosan.
-Ja van...én- állt mellém Roy. Érthetetlenűl álltam.
-Mimimimimi????Miiiiiiiii?-akadtam ki.
-Szóval nincs!-vedte a lapot Louis.
-Ember a fülleden ülsz!-sziszegte Roy neki.-most mondtam,hogy az én barátnőm-fröcsögte.
-Jólvan Oroszlan Király nyugi! A csaj nem tudd róla én csak ebből kovetkeztettem.-tolta a képébe.
-Srácok álljatok már le basszus! Egyikről sem tudom, hogy a barátom úgyhogy kuss-zártam le a témát. Beszélgetek még ők pár mondatot, de én inkább le ültem. Majd a 3 fiú elment és a lányok is le ültek.
-Jön a meglepi!-tapsikolt Ashley. Majd rám nézett és elkomorodott.- készen állsz erre? Vagy inkább haza mennél?-fogta meg a kezem és úgy támogatott.
-Én inkább megyek!-álltam fel mert a gyomrom elkezdett görcsölni és elegem volt. Mit keresek itt? Miert akarom feltépni a sebeket? Miért akarom,hogy jobban megsérüjek? Miért okozok saját magamnak fájdalmat? Ezen gondolkoztam miközben elindultam a kijárat felé. Roy utánam jött.
Em! Em! Hova mész?-ragadta meg a karom.
-Haza! Elfáradtam-mondtam.
-Akkor menjünk gyere.
-Roy baszki nem vagyok már gyerek nem kell gyerekmegörző mellém!Maradj itt! Nem kell kisergetni!- kezdtem idegesen lemenni a lépcsőn. Nem figyelve előre.-Nem bántani akarlak és szeretlek!-mondtam. És láttam a reményt az szemébe.- De csak barátok!-fogtam meg a vállát.
-Hmm....értem. Rendben! De nekem nem is jelentesz többet.- fröccsögte a szemembe megvetéssel.Majd a kezemet egyszerűen lesöpörte a válláról. Vissza se nézve bement vissza. Én a földre rogyva elkezdtem sírni. Kicsit sok volt a szervezetemnek a mai. Az épület mögött volt egy kis pavilon ahol nem volt senki. Oda le ültem. Nem tudom mennyi időt tölthetten ott, de a kezeim mar szét vagytak az esti csípős időben. Majd az épület hátsó ajtaja ki csapódott és két iszákos állapotú ember kiabálva, egymást lögdösve estek ki a csípős időbe. Nem figyeltem rájuk. Csak akkor kaptam fel a fejem amikor egyikük már a földön hevert. Oda rohantam hozzájuk.
-Héj Srácok ez nem megoldás! Hahooo!!Szálj már le róla!!-ordíbáltam és közben a felül lévő tagot ráncigáltam.
-Takarodj már innen-förmedt rám. Én mit se gondolkodva rá ugrottam mentve a másik srácot. Leszállt a gyerekről engem meg egyszerűen ledobott a határól. Majd köpött egyet és megfordult. A srác akit megmentettem tök lazán ült a lépcsőn. Én a földön mozdulatlanul feküdtem.
-Thomas húzás befelé!-kiabált a lépcsőn ülő fiúra. Aki felállt valamit motyogot neki és maga mögött becsapva az ajtót bement.- Állj már fel a földről!-szólt rám.
-Ki vagy te, hogy parancsolj nekem?-dobtam oda neki. És még mindig a földön feküdtem.
-Azt mondtam állj fel, de hanem akkor maradj ott! Nekem aztán mindegy. És tudjad, hogy beszélsz!- sziszegte. Fel álltam leporoltam magam. Indultam vissza, hogy le ülök, de az ajtó újra kinyilt. Oda kaptam a fejem. De csak Louis volt valami koktélal a kezében. Értetlenül nézett ránk.
-Mi a francot csinaltok? Zavarok?-kezdett minket cukkolni.
-Csak össze kaptunk Thomoval ez a csaj meg közénk allt.
-Em?! Te nem haza mentel? Úgy kb. 2,5 órája.-förmedt rám.- azt ne mondd, hogy az óta itt vagy kint?
-De. De már megyek.-mutattam kifele.
-Harry te meg gyere befelé!- szólt rá a srácra. HARRY?!?!
-Miii?-fordultam vissza. És néztem az addigra megfordult személyre.
Ő volt.
