2.Fejezet

Sziasztok!

Új rész. Nem lett valami esemény dús. De a következő rész elég fordulatos lesz. Ha tetszik pipálj vagy írj kommentet. :) <3

Jó olvasást!

Ölelek titeket.: xXx Emi

„- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.”

- Valami rosszat mondtam? Végre láttalak mosolyogni. Erre meg hirtelen ilyen komor lettél.- mondja Ash.

- Nem, nem mondtál semmi rosszat. Csak….öhm….csak..- valamit gyorsan kikel találnom.- csak  olyan rég láttalak téged a mamát ás Summer-t és ott vannak a többiek is.- füllentettem.

- Jaj ezért ne szomorkodj. Na de most komoly. Mikor csináltattad meg a hajad? Tök jó.- váltott témát. Most mit mondjak neki? Nem mondd haton neki azt: ”Figyi rákos vagyok. Nincs hajam. Ez paróka”. Már megint egy kicsit hazudnom neki. De várjunk csak. Eddig is hazudtam neki. Hisz ő azt tudja, hogy iskolába járok, barátaim vannak, bulizok. Ja, azt nem tudja, hogy egy kórházba punyadok.

- Öhm….azt hiszem már 3-2 hete voltam. De nem tudom pontosan.

- Oké. Egyszer engem is elviszel a fodrászhoz, akihez jársz. Mert a hajad csúcs szuper.-mondja.

- Szerintem te oda inkább ne menj.- mondom nagyon halkan, hogy ő ne hallja.

- Na de menjünk be!- kiállt fel hirtelen. Közben bemegyünk a nappaliba.

- Jó csak ne üvölts a fülembe.-szólok rá.

- Mama!! Hoztam egy vendéget!!!- üvölti el magát. De szó szerint. Teli torokból!!!

- Ohhhh…..Jézusom. Jövök!!!- jön a válasz az emeltről. Szintén üvöltve.

- Anyám…..Itt mindenki üvölt??- kérdezem.

- Jól van, na. A mama nem hal…..- kezdi Ash de hirtelen abba hagyja, mert bejön a szobába az említett személy.

- Te megint rólam beszélsz.- csapot játékosan Ash vállára mama.

- Én??Engem te ugy ismersz???-játsza az ártatlant Ash.

- Igen te. Na de most veled szeretnék foglalkozni. – jelenti ki az én drága nagymamám.

- Jól van. Ezt most megjegyeztem.- durcázik. Majd felmegy az emeletre.

- Szia, mama.- köszönök halkan.

- Helló drágám. Hogy vagy kincsem?- kezd el faggatni. Nem válaszolok, csak megrázom a fejem.- Mit mondtak az orvosok?

- Szeptembertől sugárkezelést kapok.- mondom suttogva.

- Értem. Mekkora?- kérdezi.

- Fele akkora, mint volt.

- Az már jó. Elmondtad neki?

- Nem. És nem is akarom.- jelentem ki szigorúan.

- Értem. Na menjél pakolj ki.- kezd lökdösni a lépcső felé.

- Megyek.- mondom. Majd meg indulok a lépcső felé.

 Elég rég voltam itt. Jobbra a második ajtó előtt megálltam. Sóhajtottam egyet. Tudtam mi fog bent várni.  Rengetek, emlék köt ehhez a szobához. Lassan benyitottam. Egyből megcsapott a régi epres parfümöm illata. A szoba ugyan úgy nézet ki, mint utoljára. A falak színe citromsárgák voltak. A velem szembe lévő fal teljes üveg volt. A szobához volt egy hatalmas nagy terasz. Az ágyam az ablak mellett volt. Vele szembe egy nagy szekrény sor és azon a tv. Az ágy mellet CD tartó volt. Az ajtó mögötti üresen hagyott részen pedig………. pedig képek voltak. Legszívesebben a dühtől letéptem volna azokat. (Itt minden csak a múltamra emlékeztet.) De nem tettem meg. E helyet inkább letettem a bőröndömet a szekrény elé és meg leültem az ágyamra. Elő halásztam a telefonomat a zsebemből majd írtam Summer-nek.

„Figyelj azért szólhattál volna, hogy ilyen meleg van itt!! J „

Nem telt el 3 perc már jött az üzenet.

„10 perc és ott vagyok!!!!!!”

Addig gyorsan lementem a konyhába és csináltam egy nagy kancsó limonádét. Majd visszamentem a szobám teraszára/ erkélyére. Majd valami furcsát vettem észre az udvarba.

- Ash!! Gyere ide!! MOST!!!- kiabálok (már én is kezdem).Hangos dübörgés és kicsapódik mellettem az ajtó.

- Itt vagyok.- mondja kifulladva.

- Az ott.- mutatok rá.- az mi?? És mi óta van ott?

- Az egy medence. Hát kb. 1 éve.- mondja félvállról.

- Értem. Summer még nem jött?- kérdezem.

- Nem. De majd mondom neki, hogy itt vagy.- mondja és hátat fordít nekem.

- Köszönöm.- kiabálok utána. De válasz nem jött rá. Helyet csak egy halk kacajt halottam. Majd valaki a nyakamba ugrott.

- Mily!!!!!- kiabálta (már ő is kezdi??).

- Susu!!!!- igen neki is van beceneve.

- Öhm…. nincs sok időnk úgy, hogy kezdj öltözni,fürödni stb.- kezd el intézkedni.

- Ácsi, ácsi. Hova is megyünk?- kérdezem.

- Bulizni. Nyugi csak Roy-nál lesz házi buli.

- Oh…. értem.- könnyebbülők meg.

- De menjél, mert még elkésünk. 1,5 órád van. Siess!!- mondja, majd belökdös az ajtón.

-Nem kell azért belökni az ajtón- szolok rá. Majd megindulok a fürdőszobába.