1. Fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszik akkor hagyatok magatok után nyomot. Jó olvasást!

Ölelek titeket!

   xXx E mi

Reggel furcsa volt nem a kórházba ébredni. Már megszoktam a dohos szobát és a gyógyszer szagot. De ma végre nem ott ébredtem.  Azért fura volt 1,5 évig egy kórházba lakni. Persze néha egy-két napra haza jöhetem. De azért ez sokkal másabb. A tudat, hogy jó pár hónapra megszabadultam a kórháztól.  Feldobta az egész napomat. Ma délután kb. 3-4 óra fele indulok Holmes Chapel-re. Nem hosszú az út, úgyhogy ki fogom bírni. Vagy is remélem.

Miután nagy nehezen ki keltem az ágyból lementem a konyhába. A nevelő apukám és anya már lent reggeliztek. Egyébként nem szoktam hangoztatni Dave- nek, hogy a nevelő apám simán csak apunak hívom.

 - Jó reggelt.- lépek be a konyhába.

- Szerbusz, kincsem!- ölel meg anya.

- Szia, Mily.- köszön apa. Hát igen a családba nem szeretnek Emily-nek hívni csak akkor, ha mérgesek. Úgyhogy Mily vagyok.

- Hogy aludtál szívem?- kérdezi anyu.

- Egész jól. Csak kicsit furcsa volt.- válaszolok.

- Mikor indulsz?- kérdezi apa.

- Hát 40 percenként megy vonat. Úgy hogy vagy 3 kor vagy 4 kor. Még nem döntöttem el.

- Jól van. Na, elég a csacsogásból. Gyerünk enni.- lökdös arrébb anya.

- Értetem.- kezdek el nevetni.

 Miután kész lettem az evéssel felmentem rendbe szedni magam. Először is feldobtam egy minden napi egyszerű sminket. Mivel a kemotól kihullott a szemöldököm is és a szempilláim is. Ezért felraktam műszempillát.  A szemöldököm meg, úgy ahogy visszanőtt. De azért rá segítettem egy kis szemöldök ceruzával. A smink után fogat mostam és kifésültem a hajam (parókát). Nem volt kedvem most babrálni vele ezért csak hagytam, hogy a vállamra omoljon.  Majd jöhetett a ruhaválasztás. Nagy szenvedés után megtaláltam a tökéletes szettet mára:

Hát igen az évek során egy icipicit megváltozott a stílusom. A betegségem előtt én voltam az energia bomba, aki mindig mosolygott és színesebbnél színesebb ruhákba járt. Most meg már az ritka pillanat, ha mosolygok. A ruhatáram meg csak sötét színekből áll. Jó vannak kivételek, mint például a bulizós vagy elegáns ruhák. De az igaz énem azokat nem szereti.

Lerohantam anyához a nappaliba, mert elfelejtettem, hogy hol a bőröndöm.

- Anya! Nem tudod, hogy hol a másik bőröndöm?

- Nézd meg az ágyad alatt.- válaszolja.

- Ott már néztem.

-  Öhm……akkor meg a szekrényed tetején.- jut az eszébe.

- Bingo.- kiálltok fel.- Köszi, anya.- futtok fel a lépcsőn a választ nem várva meg. Nagy nehezen levettem a bőröndöt a szekrény tetejéről. Majd nem leestem, de semmi bajom. Aztán kezdőtettet a pakolás. Először a tisztálkodási és sminkes dolgaimat pakoltam össze. Aztán pár cipőt és papucsot is beraktam. Utána jöttek a ruhák. Nem mondom azt, hogy könnyen ment. De legalább készletem vele. Még dobáltam bele pár kiegészítőt meg körömlakkokat. Aztán becipzáraztam. Még csak 13:32 volt ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan lemegyek és eszek valamit, mert nem ebédeltem.

- Anya!!! Mit főztél?- kiabáltam át a konyhából a nappaliba.

- Spagettit. Mi előtt meg kérdezed a hűtőbe van.- kiabál vissza.

- Köszi.- kiabálok ismét. Aztán elő bányásztam az ételt a hűtőből és kezdőt, hetet a lakoma. Miután végeztem az evéssel felmentem a bőröndömért, mert már 14:26 volt. Megkértem apát, hogy vigyen ki az állomásra és ő örömmel elvitt. Elbúcsúztam apától majd sietem a vonathoz. Már nem volt sok időm, mert elütöttem azt a búcsúzkodással. Megkerestem a vonatom vágányát majd mosolyogva észrevettem, hogy a vonat már ott van. Úgy hogy nem kellet rá várnom. Felszálltam és kerestem egy számomra szimpatikus helyet. Elfoglalva azt elővettem a telefonomat és küldtem egy SMS-t Ash-nek. Az út tovább részében zenét hallgattam vagy twittereztem. Majd begördült a vonat a holmes chapel-i állomásra. Direkt mondtam a húgomnak, hogy ne jöjjön ki elém, mert innen kb. 10 percre laknak. Bőröndömet magam után húzva indultam neki Holmes Chapel-nek. Még csak az utca elején tartottam de a hugom már hangosan kiabálva nevemet futott felém.

- Milyyyyyy!!!!!- ugrott a nyakamba.

- Ash!!- öleltem vissza.

- Úgy hiányoztál.

- Te is nekem. De ezt inkább otthon folytasuk.- mondom, majd indulok tovább. Már majd nem beértünk a házba amikor egy kocsi dudált.

- Sziasztok srácok!- integettet Ash.

- Ők kik voltak?- kérdezem értetlen fejjel.

- Csak a barátaim.- jelenti ki.

- Fiúkkal barátkozol?

- Igen. Tudod nem találtam meg az osztályban lévő lányokkal az összhangot.

- Aha. Így már mindent értek.

- Jézusom!! Még nyáron is feketét hordasz?-kérezi.

- Ne kezd. Ha jól tudom, akkor neked se pink ruháid vannak.- vágok vissza.

- Jól van. Igazad van. Tők jó a hajad. Mikor voltál fodrásznál?- kérdezte kíváncsian. Nekem egyből lehervadt a számról a mosoly.